Álmodom

Nyírfaerdőt látok.
Azt kell látnom.
Attól megnyugodhatok.

  Halk csobogást hallok.
Azt kell hallanom.
Attól ellazulhatok.

Arcomat a szél simítja.
Ha lenne hajam, belekapna.
Cirógatása a lelkem gyógyítja.

  Bőrömet az eső mossa.
Lenyalja a sok piszkot.
Görcseimet masszírozza.

  Az egészet csak álmodom.
Az élet nem ily kegyes,
csak képzeletben játszhatom.

  Álmaimban nincsen ember.
Minden nyugodt, harmonikus.
Ha szenvedek, vagyok éber.

  Álmodni szeretnék, de ébren!
Azokkal, kiknek szintén az éj a nappal.
Cseréljen végre a sötét, a fénnyel!