Hapci

Egy kis manó belemászott
 az orromba.
 A szőrömbe kapaszkodott
 s csak csavarja.

 Nem elég kényelmes neki
 a kvártély
 izeg-mozog, fészkelődik
 a kópé.

Ilyenkor szemem lábad
 könnybe
 mint ahogy megíratott a
 bizonyos könyvben.

Kicsalogatnám zsebkendővel
 de nem harap rá.
 Horgára akaszt maga helyett
 némi cicakakát

Tüsszögéssel háborgatni kísérlem
 álmát,
 de ez a galád nem alszik, ébren
 vár rám.

Figyeli, mikor fogy el az orrtörlő
 papír,
 akkor előveszi a piciny borstörőt,
 s kinyír.
 
Hegyet rengető orkán percenként
 a lakbére,
 kiteszem szűrét rossz gazdaként
 a fenébe.

Orromba elefántként szívok
 sós vizet,
 abba aztán belé fojtom
 a szemetet.

Akkor aztán nem lesz hapci
 de orromat,
 viszketősre fogja csípni,
 a sóoldat.

A viszketés tüsszentésre késztet
 újólag,
 agyalok, mi értelme az egésznek
 utólag.