Halottak napjára

Sorban állunk rettegve,
mert ez az emberi fejecske
a félelmet képtelen elnyelni.

Tudjuk, valaki nemsokára
közülünk a túlvilág klubjába
kénytelen lesz belépni.

A tagság még nem tisztázott,
félelmünk így felfokozott
ha a naptár fordul novemberbe.

Önző állatok vagyunk,
ösztönöktől vacog fogunk
sírt díszítünk remegve.

Persze van, ki csak elvárásnak
felel meg és semmi másnak,
remélem belőlük van kevesebb.

Aztán kik a holtakkal laknak,
temetőbe rutinosan baktatnak,
sajnálom őket, de meg nem vetem.

Szeretteink, kik nem válaszolnak
egy ideje kérdéseinkre szavakkal,
ikonként vésődjenek szívünkbe.

Ha meglátogatjuk őket a hantnál,
ne legyen az több annál,
mintha mennénk vendégségbe.