Fel, fel ti rabjai e földnek
fel, fel te éhes honpolgár!
A győzelem napjai jönnek,
rabságodnak vége már!
Ehhez mást nem is kell tenned.
Csak hallasd harsányan a hangod,
de ne szidalmad, hanem véleményed
közvetítse bíráló dalod!
Te az ellenpontja, az inverze
vagy, s kell, hogy legyél
az igaztalan rendszernek!
Érezd át és csak így zenélj!
Hamis húrokat ne pengess,
mert a banda követni nem bír!
Hisz az Igaz is egyedüli, nem tömeges,
utad magad járd, figyeld szíved térképe mit ír.
A jó nem attól jó, mert tömeges
és az Igazra sem más igaz.
Ha akaratod nemes, becsületes
legyen megvalósítása is ugyanaz.
Akkor jó úton jársz, akkor meg ne állj!
Menj, rohanj, vágtass, utat mutass!
És ha közben emberként vétsz pár hibát?!
Oda se neki! Javítsd ki, hogy tovább futhass!
Ha érzed, hogy szabad vagy, de más is az,
ha tetteidért felelősséget vállalni mersz,
ha tiszteletet adsz és kapsz, másokat elfogadsz,
nagy terheket kapsz. Sorsunkról, sorsodról te döntesz!
Bátran csak előre, ez az ország a tied!
Megérdemled, de neki ajándék vagy te is.
Az eszedet használod, s helyén van a szíved.
Ne csak álmodj jussodról, de követelni merd is!
Most mit kívánsz osztályrészül?!
Munkát, kenyeret, igazságot, biztonságot?
Tán selejtet gyártottál oly sok éven keresztül,
hogy már csak suttogni mered a kívánságod?
Loptál-e, csaltál-e, s ha igen, kitől?
Ki lett általad szegényebb? Én nem látok ilyet.
Gazdagabb lettél a sok rablott értéktől,
vagy másnál látod csillogni mi voltaképp a tied.
Persze, hogy nem tolvaj vagy, sokkal inkább
koldus, de abból is a rosszabbik fajta,
ki láb nélkül, vakon, megkötött kézzel zihál,
de kalapja üres, mégis rajta áll az ország sorsa.
Pénzünket és szabadságunk javát más bitorolja,
de megmaradt valami a sutban titokban.
A neve: Önbecsülés, minden zsarnok kínja,
ez nem övé, így rettegi ébren s álmában.
Ezt a kincset el ne veszítsd, használd bátran!
Ez nem használatban kopik, hanem a mellőzésben.
Vedd elő, ne tedd el és mutasd meg másnak
mit mondtál egyenes e ronda tekergőzésben.
Fel, fel ti rabjai e földnek
fel, fel te derék honpolgár!
Az igazság napjai már jönnek,
próbatételed vége felé jár!
fel, fel te éhes honpolgár!
A győzelem napjai jönnek,
rabságodnak vége már!
Ehhez mást nem is kell tenned.
Csak hallasd harsányan a hangod,
de ne szidalmad, hanem véleményed
közvetítse bíráló dalod!
Te az ellenpontja, az inverze
vagy, s kell, hogy legyél
az igaztalan rendszernek!
Érezd át és csak így zenélj!
Hamis húrokat ne pengess,
mert a banda követni nem bír!
Hisz az Igaz is egyedüli, nem tömeges,
utad magad járd, figyeld szíved térképe mit ír.
A jó nem attól jó, mert tömeges
és az Igazra sem más igaz.
Ha akaratod nemes, becsületes
legyen megvalósítása is ugyanaz.
Akkor jó úton jársz, akkor meg ne állj!
Menj, rohanj, vágtass, utat mutass!
És ha közben emberként vétsz pár hibát?!
Oda se neki! Javítsd ki, hogy tovább futhass!
Ha érzed, hogy szabad vagy, de más is az,
ha tetteidért felelősséget vállalni mersz,
ha tiszteletet adsz és kapsz, másokat elfogadsz,
nagy terheket kapsz. Sorsunkról, sorsodról te döntesz!
Bátran csak előre, ez az ország a tied!
Megérdemled, de neki ajándék vagy te is.
Az eszedet használod, s helyén van a szíved.
Ne csak álmodj jussodról, de követelni merd is!
Most mit kívánsz osztályrészül?!
Munkát, kenyeret, igazságot, biztonságot?
Tán selejtet gyártottál oly sok éven keresztül,
hogy már csak suttogni mered a kívánságod?
Loptál-e, csaltál-e, s ha igen, kitől?
Ki lett általad szegényebb? Én nem látok ilyet.
Gazdagabb lettél a sok rablott értéktől,
vagy másnál látod csillogni mi voltaképp a tied.
Persze, hogy nem tolvaj vagy, sokkal inkább
koldus, de abból is a rosszabbik fajta,
ki láb nélkül, vakon, megkötött kézzel zihál,
de kalapja üres, mégis rajta áll az ország sorsa.
Pénzünket és szabadságunk javát más bitorolja,
de megmaradt valami a sutban titokban.
A neve: Önbecsülés, minden zsarnok kínja,
ez nem övé, így rettegi ébren s álmában.
Ezt a kincset el ne veszítsd, használd bátran!
Ez nem használatban kopik, hanem a mellőzésben.
Vedd elő, ne tedd el és mutasd meg másnak
mit mondtál egyenes e ronda tekergőzésben.
Fel, fel ti rabjai e földnek
fel, fel te derék honpolgár!
Az igazság napjai már jönnek,
próbatételed vége felé jár!
RSS Feed
