A mai nap is oly gyorsan elrepült.
Még el sem kezdődött, még alig kelt
fel a Nap és lám, már a Holdat köszöntjük
nem örömmel, inkább kötelező tisztelettel.
Persze boldog az ember, hogy az estet
élve bevárhatta, bármennyire is tagadja.
Csak a megvalósítatlan tervet,
halkan azt siratja.
Mert előbb a munka és utána csak a szórakozás,
de manapság odáig alig-alig jut el az emberfia.
Mert oly erős a dolog-kötődés, hogy az oldódás
mire beköszönne már elfelejti, hogy volt ilyen vágya.
Ha siettetjük az időt, a majdani lazítás,
pihenés reményében, gyakorlatilag igazoljuk,
nincs nagyobb öröm, mint a sírunk felé rohanás.
De ha munka közben nem vágyunk, akkor már nem vagyunk.
Mi is lehetne az igazi megoldás erre a kérdésre.
Nekem van válaszom, de ez sajnos kevés embert érint.
Válasszunk olyan pénzkeresetet, mi a pihenésre
emlékeztet és az időkorlát máris nem szorít, leomlik.
Persze erről beszélni sokkal könnyebb, mint ma
aprópénzre váltani a mindennapokban. Ötletelni
viszont elengedhetetlen, máskülönben a sorsa
maga alá temeti, azt kinek legegyszerűbb beletörődni.
Egy életem, egy halálom, én a próbát kiállom
megteremtem a saját világom a szigetemen,
s ha már a többi földrészen zajlót kiállnom
nem lehet, a magam kerevetén heveredem el.
Még el sem kezdődött, még alig kelt
fel a Nap és lám, már a Holdat köszöntjük
nem örömmel, inkább kötelező tisztelettel.
Persze boldog az ember, hogy az estet
élve bevárhatta, bármennyire is tagadja.
Csak a megvalósítatlan tervet,
halkan azt siratja.
Mert előbb a munka és utána csak a szórakozás,
de manapság odáig alig-alig jut el az emberfia.
Mert oly erős a dolog-kötődés, hogy az oldódás
mire beköszönne már elfelejti, hogy volt ilyen vágya.
Ha siettetjük az időt, a majdani lazítás,
pihenés reményében, gyakorlatilag igazoljuk,
nincs nagyobb öröm, mint a sírunk felé rohanás.
De ha munka közben nem vágyunk, akkor már nem vagyunk.
Mi is lehetne az igazi megoldás erre a kérdésre.
Nekem van válaszom, de ez sajnos kevés embert érint.
Válasszunk olyan pénzkeresetet, mi a pihenésre
emlékeztet és az időkorlát máris nem szorít, leomlik.
Persze erről beszélni sokkal könnyebb, mint ma
aprópénzre váltani a mindennapokban. Ötletelni
viszont elengedhetetlen, máskülönben a sorsa
maga alá temeti, azt kinek legegyszerűbb beletörődni.
Egy életem, egy halálom, én a próbát kiállom
megteremtem a saját világom a szigetemen,
s ha már a többi földrészen zajlót kiállnom
nem lehet, a magam kerevetén heveredem el.
RSS Feed
