Egyenlőség

Vallom, hogy minden ember egyenlő.
Minden férfi és valamennyi nő,
és az egészben az a jó,
ez születéstől nyilvánvaló.

Egyértelműnek vélnem én,
de ellentmond sok vélemény,
tekintélyelv, sztereotípia,
előítélet, demagógia.

„Egyenlőség!” tűzöm zászlómra
a jelszót s felhúzom az árbocra.
Hadd lássák a népek messziről,
Nem félek az összevetéstől.

Egyenlőnek lenni nem könnyű.
Egyeseknek, egyenesen szörnyű.
De én követelem, ki magának
jogot harcolt ki,örvendjen falának!

Egyenlők vagyunk, ugyanannyik.
Egyenlő erőnk, örömünk,gondjaink.
Mind képesek vagyunk ugyanarra,
s mire mégsem, nem állunk hozzá farral.

  Mindenki egyenlő bért kap munkája után,
csak az nem, ki életvitelszerűen él az utcán.
Megbecsülés is teljesen kölcsönös,
csak tévedésből a differencia örökös.

  Mert azt fel sem tételezném, hogy bárki,
e magas eszmét,meri nem komolyan venni.
Mindenkit áthat a társak felzárkóztatása,
legyen az egyenlősdisséghez harcostársa.

Észre sem veszik sokan, ha valóban
betartanánk ezt az elvet egy falóban,
a görög kényelmesebben élhetne,
mint amit az egalizált elszenvedne.

A gyengébb, elesettebb, az idősebb,
a nő, a rokkant a gyógyíthatatlan beteg,
ugyanannál a rajtvonalnál toporognának,
ahol a kengyelfutók már felrobbannának.

  Az is igaz Iustitia vak, de nem hülye,
fájdalmasan sújthatna le kemény ökle.
Mert a törvény előtt is egyenlő mindenki,
de a mindennapokban nem ez tűnik ki.

  Én azt gondolom, tehát akkor mindenki.
Van e területen épp elég még mit tenni.
Kapja össze hát mindenki magát,
(közben másságáért adjon hálát)!