Desztini

Gyilkos program dolgozik bennem
pihenni nem enged, fogva tart
és csak hajtja, hajtja a vérem.

  Megérzi mikor fordulna sorsom jobbra
hideg ujjait pulzusomon tartja végig
s ha lassúnak találná, álmom ellopja.

  Nyugodnom nem lehet, jaj de nagyon éget
ha sikerül álomba menekülnöm előle,
alkalmanként elorozza érte négy éjem.

Így ha délután egy óra alvást engedek
áldását élvezni annak sem tudom,
miatta fél éjszakán át szenvedek.

  Egy pillanatra sem csillapodik a tűz,
de a fáradtság mozgásom félrekoordinálja,
nyelvem akad, szám egyszerű szavakat betűz.

Ezernyi titokra derül fény naponta
és nekem ezekre reagálnom kellene,
de már csak akarat van birtokomban.

Erőm rég elhagyott, járásom bizonytalan
naponta remegek okkal, ok nélkül
a sok gondolattól fejem, majd széthasad.

Látom, tudom, érzem mi fog történni
a szimatom sajnos csalhatatlan.
Jó volna valahogy kiadósan megfázni.

Dugulna el az orrom, ne használhassam,
de ez is csak akkor lenne segítség ha
a szememnek csak a szépre lenne látása.

  Kasszandraként élem a világom,
már ha lidérces napjaim egyáltalán
életnek és a káosz világnak hívható.

Akinek kéne nem hall meg
ha meghall nem hiszi, nem érti
ha hiszi és érti sem teszi meg.

A betűk a szövegből kiemelkednek egyszerre
értelmes mondatokat alkotnak sorban
mintha mozivászonra a film vetülne a fejembe.

  Idáig ezt nem figyeltem csak tapasztaltam
működött, de rendszert nem kerestem benne,
most figyelem, s a döbbenet ül tort rajtam.

  Nem magam miatt kaptam ezt a kegyet,
vagy kárhozatot inkább, de élni vele okosan
süketek, vakok, oktondiak javára lehetetlen.