A sok ostoba arctalan tömeg
Néró sosem volt győzelmének ünnepén
diadalmenethez sorfalat adni meg,
tolong az okozathoz okot teremtvén.

Győzelmi menet éléről a győztes
Hová lett? Vagy nem is volt soha
nevét skandálni engedni nem rest
ahelyett, hogy hozzá adni merte volna.

Csöndben megbúvva figyelte remegve
hű talpnyalói, tapsolók, éljenzők hadát
pénzt és kényszert egyaránt bevetve
Hogyan tanították kiáltani: vivát!

A hevenyészett diadalív áll ugyan
Alatta áthaladni emberfia nem mer
De távol maradni is gyáva, hogyan
ellentmondani, mint egy egészséges ember

  Beteg a közönség, de beteg
az előadóművész maga
ki magamagát művészként mutatta meg
sok telt ház után önnönmaga

Turnéira nem csak művét s tehetségét
de lelkes, bár botfülű plebset visz
hogy átfordítsa bevárt sikertelenségét
melyben sok önámítás mellett is hisz.

Tudja, hogy a közpalettán ily ocsmány
Szín nem kevertetett ki soha még,
de azt is tudja, hogy milyen nyugvó ország,
polgárainak ez bőven elég még így is.

A világ sok színházában fellépett,
hisz egy esélyt bárki kaphat
játszott, szavalt, hamisan énekelt
s helyesen vélte, ezért kaphat udvarias tapsot.

Aki magas kultúrára vágyik
inkább Senecát hívná, a hű tanítót
ki ismeri nevelése kudarcát. Ő a másik
arcát látja, s nem az ideg-lírán játszó bárdot.

  Pusztulnia is kell nemsokára.
De előbb lássuk a tömeget,
halljuk a tapsot ott hol olimpiára
készülni egykor vetemedett.

Maradt pénz, mert megvalósítani
nem volt több, mint túlzó álom.
Ebből most lehet tudatosítani
ki az igazi császár héthatáron.

A világ jelentős része azonban
nem provinciája e birodalomnak
és nem szomjazzák az éljent abban
a kontextusban, ahogy kedves a diktátornak.

De a nép, az istenadta nép
nem tudja, mert tudni fáj
és azt sem, hogy nem tudni jobban is még.
De idáig el hol jut már!

A megvehető közönség
egy hétre való kenyér árával
lett gazdagabb kisebbség,
s szegényebb a szabadság álmával.

Ha sokan, ha kevesen tették
ugyanannyira szánalmas
mindegy is, nem úgy, mint a választék
mi ezek után már több, mint borzalmas.

Éjjel kukázó gyerekek, koldusok,
fedél nélküliek hada
egy óra alatt eltapsolt pénz is sok
megsegítésükhöz, ha egyáltalán tervben volna.

De a művész, a mester alkot
Zavarni nem ildomos,
figyeljünk minden mozdulatot
bárki hogyan legyen milliomos.

A nagy trükköt el nem árulja,
de nem is rejtegeti előlünk,
hiszen szimpátiatüntetése meghívója
láttatja, hogy él meg belőlünk.

Senki azt ne gondolja a trükk
nem ismételhető, mert az.
Ha kell újra, ha kell együtt
megy, ha hívják az utcára a sok pimasz.

Néró pocsék művész és emberileg gaz.
a dolgok természete által szült
eredményt elkönyvelni sikerként nem mulaszt.
Birodalma határán túl darabbal ismét felsült.

Haza és haladás. E két jelszó
kellene trónterme falára.
Egója szerint ez nem tolerálható.
Rossz irányba halad és ezzel hazát veszít.