A könyvosztás

Jövő héten indul a mandula.
Mit ne mondjak, épp ideje.
Valamire mégis jó az iskola,
például gyerekmentesítésre.

Már be vannak zsongva tökig,
az ember agyára mennek,
őrjöngenek, egymást üldözik,
de a napok mennek, mennek.

Biztos jele az ősznek,
tankönyveket osztanak.
Hasznosat és szépet,
mit sosem használnak.

Emlékszem hány és hány
könyvemet felvágatlanul
hordtam a pincébe már,
személyem másból tanult.

Megvetették akkor is,
igaz elenyésző áron,
tudtak abból okulni
nem egy leányálom.

A kínálat szegényesebb
- na nem tartalmában -
kivitelében egységesebb
volt az oktatás portékája.

Testvérek százai adták
kézből kézre kipingált
könyveiket s kik kapták
nem hiányolták a változást.

Érdekes módon amíg át
magánba nem ment a piac
nem fejlődött a tudomány
ily sebesen ami igaz, az igaz?

Most két évet nem bír ki
egy történelem, filozófia,
földrajz, kémia,irodalmi
tankönyv és a matematika.

Mindenkinek világos
rajtam kívül gondolom,
ez közép és általános
iskolai „forradalom”.

Indokolt az lássuk be
évente cserélgetnünk
seregét a könyveknek,
másként elhülyülünk.

Mi más oka lenne ugyan
egy fél fizetést kidobni?!
Ebből meggazdagodni
nem lehet. Csakugyan?

Nem elég, hogy drága
nehéz és felesleges,
beszerzése rettenetes,
s jár felesleges tortúrával.

Hosszú, tömött sorok,
mint május elsején,
de én most a végén
állok ez lett ma a gondom.

Fordítottam sorsomon.
Fortuna gyors szekerén
helyet nem remélvén,
vágtam egy hátraarcot.

Akinek hat anyja volt
az álljon két órát sorban!
Lusta vagyok valóban,
vagy az i-re ez volt a pont?

Szervezetlen és drága,
hosszadalmas, időt rabló,
gondolhatták fajankó,
ki eme osztást ki nem várta.

Én rosszat nem gondolok,
csodálkozok legfeljebb,
mily türelmesek az emberek,
nem akad éltükben jobb dolog.

Én kérem megengedtem
a luxust magamnak,
délutánra maradtam
és öt perc alatt végeztem.

Hogy e verset szántam-e
tanulságnak ki tudja...
Nem érti sem olvassa a buta,
így aktuális lesz jövőre.(is)