A költő vágya

Néhanapján olyan érzésem támad
talán mégse teljesen hasztalan
a verselésem.
Az örömöm hamar váltja bánat,
eredmények híján becsaphat
a töprengésem.

  Ha volna esetleg némi foganatja
és ezt még tapasztalhatnám is
naponta,
kínzó kétség szüntelen nem nyomasztana
máris, s hangulatom hőfoka ettől
megugrana.

  De a legjobb az volna, ha a tollat
a fiókba hosszú mély álomba
fektethetném.
Nem akadna utálatos, rút fondorlat
s józan eszet, szeretetet az otthonokba
csempészhetnék.

  E vágyam homályos célként lebeg előttem.
Evezőként két marokra ragadok
tollat,
hogy azzal haladjak a Ködbeveszőbe,
hajtsak életmentő-kincskereső csónakot,
gyorsat.