A tükrök majdnem összeértek. Mindkét oldalon az útpadkán sorakoztak a járgányok és már a második kört vágtam le, amikor megpillantottam az ideálisnak ugyan nem, de elfogadhatónak viszont tekinthető parkplaccot.
Végiggondoltam, hogy milyen káosz lesz, ha egyszerre dönt minden sofőr az indulás mellett és mivel hegynek felfelé álltam orral, úgy éreztem a „légüres időt” kihasználva meg kell fordulnom, hogy majdan a kiállást könnyebben kivitelezhessem.
A közelben egy félig szabad gépkocsifelhajtó kedvező terepnek ígérkezett az Y manőver végrehajtásához, így nem is sokáig méláztam. Néhány pillanat múlva orral a kívánt irányban álltam és nem volt már hátra, csak egy rükverc.
Ebben a pillanatban bukkant fel Ő. Valamiféle ezüst japán autócsodával tört előre és megpillantva a hátam mögött „tátongó” teret, nem törődve azzal, hogy tolatásom ütemével egyenesen arányosan szűkült számára a tér, a bal oldalamat csaknem végigszántva begördült az oázisba.
A szám tátva maradt, a hölgy – igen egy nő volt az illető – húzása viszont nem.
Mikor megkérdeztem tőle, hogy nem zavarja-e, hogy éppen beállt a helyemre, ártatlanul közölte, hogy ő nem látta a szándékomat. Tetszenek érteni? Nem látta. Nem tapasztalta, nem vett róla tudomást, nem tűnt fel neki. Ő csak rombolt. Serényen és szerényen.
Tudják ez az a típus, aki a párhuzamos közlekedésre alkalmas, kétsávos úton sem szokta észrevenni, hogy a belső sávban a gyalogátkelőhely előtt nem azért áll meg egy autó, mert neki az jó, vagy a balek kategóriába tartozik a sofőr, hanem mert szeretné megadni a jogos előnyét a járdaszigeten ácsorgó és átkelési szándékát kinyilvánító – ez igen hivatalosra sikeredett - járókelőnek és huss a külső – fordított helyzetben a belső - sávon átrongyol a zebrán.
A gyalogosok sajnos már alaposan ki vannak képezve az ilyesfajta barmokra ezért mostanság úgy kelnek át, hogy az előnyt adó autó orráig előmerészkednek, onnan kipillantanak és csak akkor folytatják útjukat, ha vélelmezhető, hogy élve át is érnek.
Vessenek meg érte, de nem értek egyet azzal az állítással, hogy a nők képesek megosztani a figyelmüket – kivéve, ha szexről van szó és közben a pókot bámulják a plafonon, vagy azon görcsölnek, nehogy a hajukra is menjen – vagy csak megosztott figyelemmel képesek csinálni bármit is, de úgy meg minek. Tapasztalataim alapján az ilyen „Megállok – rést hagyok – elrobogok melletted haver hehehe!” aktusok elkövetői zömében nők és minél nagyobb autót vezetnek, annál jobban nem látnak ki belőle.
Pedig mennyi mindent ki kell állniuk, - térdepelniük – mennyit kell nyelniük, hogy ilyen autócsodákat vezethessenek (most paraszt voltam)!
Itt jegyezném meg, hogy elvegyem előző megállapításom élét; az a férfi is egy barom, aki odaadja, vagy vesz egy ilyen járgányt, azért a heti (havi, félévi stb.) kétszer öt percért, de ez igaz mindenféle más drágaságra is, amivel elhalmozzák szerelmüket, életük párját, feleségüket, szexrabszolgájukat. Kijelentem Isten és az apostoli anyaszentegyház színe előtt, hogy természetesen az önmegvalósító nők (akik többségében kiállhatatlan, gátlástalan karrieristák és báránybőrbe bújt farkasok, még pontosabban a természet ajándékával, a szépséggel visszaélő, rohadó lelkivilágú némberek, vehetnek maguknak hímek nélkül is ilyen autókat, mivel semmi másra nem is kell költeniük, csak magukra, de hát nincs is mire, hiszen csak ŐK léteznek. (Utána vagyonokat hagynak a pszichológusoknál, pszichiátereknél, mert nem értik miért nem boldogok. Mondjuk ez is relatív, mert én nem tudom eldönteni, hogy a gonosz királyné a Hófehérkében boldog volt-e, de valószínűleg nem, mert akkor nem kattan meg és nem beszélget indulatosan naponta a tükrével.)
A történet lényege eszenciája azonban nem ez. Nekem tegnap óta senki be nem magyarázza, hogy a nők nem arra hajtanak, hogy űrt, lyukakat töltsenek ki. Az nem tisztázott még, hogy náluk, bennük, vagy általuk.
Ha létezik péniszirigység, akkor létezik lyukfóbia is.
Uff! Én beszéltem és utolsó kívánságom, hogy …
ui.: Kedveseim! Ezek a feldühödött nők, most ízekre szednek, de soha ne feledjetek el és azt se, hogy egy héten belül ez a második parkolási kalandom nővel. Ez nem lehet véletlen és nem azért nem, mert én túl sokat autózok, hanem talán mert ők.
Végiggondoltam, hogy milyen káosz lesz, ha egyszerre dönt minden sofőr az indulás mellett és mivel hegynek felfelé álltam orral, úgy éreztem a „légüres időt” kihasználva meg kell fordulnom, hogy majdan a kiállást könnyebben kivitelezhessem.
A közelben egy félig szabad gépkocsifelhajtó kedvező terepnek ígérkezett az Y manőver végrehajtásához, így nem is sokáig méláztam. Néhány pillanat múlva orral a kívánt irányban álltam és nem volt már hátra, csak egy rükverc.
Ebben a pillanatban bukkant fel Ő. Valamiféle ezüst japán autócsodával tört előre és megpillantva a hátam mögött „tátongó” teret, nem törődve azzal, hogy tolatásom ütemével egyenesen arányosan szűkült számára a tér, a bal oldalamat csaknem végigszántva begördült az oázisba.
A szám tátva maradt, a hölgy – igen egy nő volt az illető – húzása viszont nem.
Mikor megkérdeztem tőle, hogy nem zavarja-e, hogy éppen beállt a helyemre, ártatlanul közölte, hogy ő nem látta a szándékomat. Tetszenek érteni? Nem látta. Nem tapasztalta, nem vett róla tudomást, nem tűnt fel neki. Ő csak rombolt. Serényen és szerényen.
Tudják ez az a típus, aki a párhuzamos közlekedésre alkalmas, kétsávos úton sem szokta észrevenni, hogy a belső sávban a gyalogátkelőhely előtt nem azért áll meg egy autó, mert neki az jó, vagy a balek kategóriába tartozik a sofőr, hanem mert szeretné megadni a jogos előnyét a járdaszigeten ácsorgó és átkelési szándékát kinyilvánító – ez igen hivatalosra sikeredett - járókelőnek és huss a külső – fordított helyzetben a belső - sávon átrongyol a zebrán.
A gyalogosok sajnos már alaposan ki vannak képezve az ilyesfajta barmokra ezért mostanság úgy kelnek át, hogy az előnyt adó autó orráig előmerészkednek, onnan kipillantanak és csak akkor folytatják útjukat, ha vélelmezhető, hogy élve át is érnek.
Vessenek meg érte, de nem értek egyet azzal az állítással, hogy a nők képesek megosztani a figyelmüket – kivéve, ha szexről van szó és közben a pókot bámulják a plafonon, vagy azon görcsölnek, nehogy a hajukra is menjen – vagy csak megosztott figyelemmel képesek csinálni bármit is, de úgy meg minek. Tapasztalataim alapján az ilyen „Megállok – rést hagyok – elrobogok melletted haver hehehe!” aktusok elkövetői zömében nők és minél nagyobb autót vezetnek, annál jobban nem látnak ki belőle.
Pedig mennyi mindent ki kell állniuk, - térdepelniük – mennyit kell nyelniük, hogy ilyen autócsodákat vezethessenek (most paraszt voltam)!
Itt jegyezném meg, hogy elvegyem előző megállapításom élét; az a férfi is egy barom, aki odaadja, vagy vesz egy ilyen járgányt, azért a heti (havi, félévi stb.) kétszer öt percért, de ez igaz mindenféle más drágaságra is, amivel elhalmozzák szerelmüket, életük párját, feleségüket, szexrabszolgájukat. Kijelentem Isten és az apostoli anyaszentegyház színe előtt, hogy természetesen az önmegvalósító nők (akik többségében kiállhatatlan, gátlástalan karrieristák és báránybőrbe bújt farkasok, még pontosabban a természet ajándékával, a szépséggel visszaélő, rohadó lelkivilágú némberek, vehetnek maguknak hímek nélkül is ilyen autókat, mivel semmi másra nem is kell költeniük, csak magukra, de hát nincs is mire, hiszen csak ŐK léteznek. (Utána vagyonokat hagynak a pszichológusoknál, pszichiátereknél, mert nem értik miért nem boldogok. Mondjuk ez is relatív, mert én nem tudom eldönteni, hogy a gonosz királyné a Hófehérkében boldog volt-e, de valószínűleg nem, mert akkor nem kattan meg és nem beszélget indulatosan naponta a tükrével.)
A történet lényege eszenciája azonban nem ez. Nekem tegnap óta senki be nem magyarázza, hogy a nők nem arra hajtanak, hogy űrt, lyukakat töltsenek ki. Az nem tisztázott még, hogy náluk, bennük, vagy általuk.
Ha létezik péniszirigység, akkor létezik lyukfóbia is.
Uff! Én beszéltem és utolsó kívánságom, hogy …
ui.: Kedveseim! Ezek a feldühödött nők, most ízekre szednek, de soha ne feledjetek el és azt se, hogy egy héten belül ez a második parkolási kalandom nővel. Ez nem lehet véletlen és nem azért nem, mert én túl sokat autózok, hanem talán mert ők.
RSS Feed
