Olvasni lehet néha megdöbbentő híreket az újságokban .A minap például ezt írták: A kormányzópárt támogatja a kormány ötletét.
Hú a kutyafáját! De nehéz lehet az önmagunkkal egyetértés – gondoltam első pillanatban, aztán rájöttem, hogy bizony nem elhanyagolható a kérdés. Némi fogalomtisztázás nélkül azonban nem fognék bele ennek fejtegetésébe. Nos nézzük miről is van szó!
Kormány: a végrehajtó hatalom legfőbb letéteményese.
Kormányzópárt: a párt, amely a kormányt alkotja.
Minekutána ezeket a szívbemarkolóan összetett definíciókat megértettük, kezdjünk el gondolkodni bőszen és ne úgy, mint Micimackó.
Mert mi van például akkor, ha az egység nem egységes, hanem mondjuk kétséges? Ha nem is háromságos, de legalább álságos?
Micsoda gyötrelem lehet azzal a tudattal élni, hogy a tudattalanunk eluralkodik egykori tudatunk foszlányain – ne feledjük a mai kormányzópárt tagjairól és képességeiről (is) van szó – és valami szebbet, emberibbet diktál, mint, amit megkövetel a haza, de ha az nem is bölcs nagyvezérünk egészen biztosan. Ha neki nem is a családjuknak adóznak némi tisztelettel, ezért elvárható, hogy a pénzes bukszát kitömve vigyék haza és, ha egyetlen követelménynek sem, de ennek legalább képesek megfelelni, persze nagy nyögvenyelősen, mert ne feledkezzünk el arról a heroikus küzdelemről, amit magukkal szemben folytatnak és persze folyamatosan vesztésre állnak, de az elszenvedendő vereség csak ritkán megsemmisítő, máskor csupán megalázó.
Nem szeretnék a bőrében lenni annak a kormánytagnak, aki egyben képviselője is a saját kormányának, - másnak ugyan nem - amikor szembesül azzal a megdöbbentő ténnyel, hogy fogcsikorgatva sem képes magáévá tennie saját elgondolásait, képtelen bármiféle kompromisszumra, együttműködésre (az orvosokkal sem).
Imára kulcsolt kézzel térek ma nyugovóra és köszönöm a Mindenhatónak, hogy genetikailag képtelenné tett mind a kormánnyal, mind a kormánypárttal való azonosulásra, egyetértésre meg pláne.
Szegény ördögök! Bizony nem cserélnék velük.
Csak egy dallam, egy refréntöredék férkőzött a fülembe, a Neoton Familia Cirkusz című számának refrénje: „...minek ez a cirkusz már?!...”
Hú a kutyafáját! De nehéz lehet az önmagunkkal egyetértés – gondoltam első pillanatban, aztán rájöttem, hogy bizony nem elhanyagolható a kérdés. Némi fogalomtisztázás nélkül azonban nem fognék bele ennek fejtegetésébe. Nos nézzük miről is van szó!
Kormány: a végrehajtó hatalom legfőbb letéteményese.
Kormányzópárt: a párt, amely a kormányt alkotja.
Minekutána ezeket a szívbemarkolóan összetett definíciókat megértettük, kezdjünk el gondolkodni bőszen és ne úgy, mint Micimackó.
Mert mi van például akkor, ha az egység nem egységes, hanem mondjuk kétséges? Ha nem is háromságos, de legalább álságos?
Micsoda gyötrelem lehet azzal a tudattal élni, hogy a tudattalanunk eluralkodik egykori tudatunk foszlányain – ne feledjük a mai kormányzópárt tagjairól és képességeiről (is) van szó – és valami szebbet, emberibbet diktál, mint, amit megkövetel a haza, de ha az nem is bölcs nagyvezérünk egészen biztosan. Ha neki nem is a családjuknak adóznak némi tisztelettel, ezért elvárható, hogy a pénzes bukszát kitömve vigyék haza és, ha egyetlen követelménynek sem, de ennek legalább képesek megfelelni, persze nagy nyögvenyelősen, mert ne feledkezzünk el arról a heroikus küzdelemről, amit magukkal szemben folytatnak és persze folyamatosan vesztésre állnak, de az elszenvedendő vereség csak ritkán megsemmisítő, máskor csupán megalázó.
Nem szeretnék a bőrében lenni annak a kormánytagnak, aki egyben képviselője is a saját kormányának, - másnak ugyan nem - amikor szembesül azzal a megdöbbentő ténnyel, hogy fogcsikorgatva sem képes magáévá tennie saját elgondolásait, képtelen bármiféle kompromisszumra, együttműködésre (az orvosokkal sem).
Imára kulcsolt kézzel térek ma nyugovóra és köszönöm a Mindenhatónak, hogy genetikailag képtelenné tett mind a kormánnyal, mind a kormánypárttal való azonosulásra, egyetértésre meg pláne.
Szegény ördögök! Bizony nem cserélnék velük.
Csak egy dallam, egy refréntöredék férkőzött a fülembe, a Neoton Familia Cirkusz című számának refrénje: „...minek ez a cirkusz már?!...”
RSS Feed
