Egy szörnyű baleset rengette meg a tudományos életet.
Egy szabálytalanul közlekedő autó elgázolt egy járókelőt. A sérültet kórházba szállították, állapota súlyos, életveszélyes.
Az eset körülményeit több hatóság bevonásával a Központi Szakértői és Intézet munkatársai is vizsgálni kezdték. Sajnos az utóbbi időszakban gyakran kellett állást foglalniuk ilyen, vagy hasonló balesetekben, de hiába az áldozatos kutatás, értékelés, elemzés, analízis és szintézis, ha ezt a romló tendenciát nemhogy megállítani, hanem lelassítani sem voltak ezidáig képesek.
Régebben is akadt éppen teendőjük, de volt is foganatja munkájuknak, sőt ha szabad így fogalmazni, át is estek a ló túlsó oldalára.
Korábban leginkább az volt jellemző, hogy egy gyalogos gázolt el egy autót és ezeknek az eseteknek a minimálisra szorításától remélték a közlekedésbiztonság helyreállítását, javítását. Nem volt könnyű feladat és nem is ment egyik napról a másikra, ám először egészen gyümölcsözőnek tűnt a befektetett energia, odafigyelés és akarat.
Lassan teljesen megszűntek a brutális gépjárműgázolások és a sajnos azokkal gyakran együtt járó cserbenhagyások is. Szép, fokozatosan csökkenő tendencia volt fellelhető statisztikai adatokban, kimutatásokban.
Aztán, mint az élet oly sok területén – oktatás, egészségügy, közbiztonság, munkahely – és szociális biztonság megteremtése – a túlbuzgóság visszaütött.
Miután sikerült a nullára visszaszorítani a gyalogosok által elkövetett súlyos kimenetelű közlekedési balesetokozásokat, a gépjárművek testtel történő rongálást, átbillenve a csúcson – vagy a holtponton, ahogy tetszik – az autók, tehergépkocsik kezdték a két lábon közlekedőket elcsapdosni, falhoz kenni, szerencsésebb esetben „ csak” elsodorni. Most ott tartunk, hogy kizárólag gépjárművek gázolnak – ide értve a később csatlakozott vonatokat, repülőgépeket is – amik, mintha revánsot akarnának venni a korábban elszenvedett sérelmeik miatt, ami ugyebár nyilvánvaló képtelenség, hiszen egy jármű nem tud gondolkodni.
Vagy mégsem akkora képtelenség? Engem ez a gondolat, már napok óta gyötör.
Mi? Hogy badarságokat beszélek? Hogy ostobaság feltételezni, hogy ember gázoljon gépet?
Én erre csak azt tudom mondani, hogy ha olyan nagy ostobaság lenne, ha annyira egyértelmű lenne, megírná-e az újság, bemondaná-e a híradó, hogy egy gépkocsi elgázolt egy gyalogost. Kihangsúlyozva, hogy egy gépkocsi. Ugye, hogy nem?
Én már azon is eltöprengtem, hogy lehet ugyanarról a gépkocsiról szól a fáma, hiszen mintha minden esetben az egy szócskára helyeznék a hangsúlyt ...
Egy szabálytalanul közlekedő autó elgázolt egy járókelőt. A sérültet kórházba szállították, állapota súlyos, életveszélyes.
Az eset körülményeit több hatóság bevonásával a Központi Szakértői és Intézet munkatársai is vizsgálni kezdték. Sajnos az utóbbi időszakban gyakran kellett állást foglalniuk ilyen, vagy hasonló balesetekben, de hiába az áldozatos kutatás, értékelés, elemzés, analízis és szintézis, ha ezt a romló tendenciát nemhogy megállítani, hanem lelassítani sem voltak ezidáig képesek.
Régebben is akadt éppen teendőjük, de volt is foganatja munkájuknak, sőt ha szabad így fogalmazni, át is estek a ló túlsó oldalára.
Korábban leginkább az volt jellemző, hogy egy gyalogos gázolt el egy autót és ezeknek az eseteknek a minimálisra szorításától remélték a közlekedésbiztonság helyreállítását, javítását. Nem volt könnyű feladat és nem is ment egyik napról a másikra, ám először egészen gyümölcsözőnek tűnt a befektetett energia, odafigyelés és akarat.
Lassan teljesen megszűntek a brutális gépjárműgázolások és a sajnos azokkal gyakran együtt járó cserbenhagyások is. Szép, fokozatosan csökkenő tendencia volt fellelhető statisztikai adatokban, kimutatásokban.
Aztán, mint az élet oly sok területén – oktatás, egészségügy, közbiztonság, munkahely – és szociális biztonság megteremtése – a túlbuzgóság visszaütött.
Miután sikerült a nullára visszaszorítani a gyalogosok által elkövetett súlyos kimenetelű közlekedési balesetokozásokat, a gépjárművek testtel történő rongálást, átbillenve a csúcson – vagy a holtponton, ahogy tetszik – az autók, tehergépkocsik kezdték a két lábon közlekedőket elcsapdosni, falhoz kenni, szerencsésebb esetben „ csak” elsodorni. Most ott tartunk, hogy kizárólag gépjárművek gázolnak – ide értve a később csatlakozott vonatokat, repülőgépeket is – amik, mintha revánsot akarnának venni a korábban elszenvedett sérelmeik miatt, ami ugyebár nyilvánvaló képtelenség, hiszen egy jármű nem tud gondolkodni.
Vagy mégsem akkora képtelenség? Engem ez a gondolat, már napok óta gyötör.
Mi? Hogy badarságokat beszélek? Hogy ostobaság feltételezni, hogy ember gázoljon gépet?
Én erre csak azt tudom mondani, hogy ha olyan nagy ostobaság lenne, ha annyira egyértelmű lenne, megírná-e az újság, bemondaná-e a híradó, hogy egy gépkocsi elgázolt egy gyalogost. Kihangsúlyozva, hogy egy gépkocsi. Ugye, hogy nem?
Én már azon is eltöprengtem, hogy lehet ugyanarról a gépkocsiról szól a fáma, hiszen mintha minden esetben az egy szócskára helyeznék a hangsúlyt ...
RSS Feed
