Számos hasznos találmány teszi boldoggá és önfeledté mindennapjainkat. Emlékezzünk halkan a színházi előadásokon hangosan csipogó, vagy 7-14-21 dallamon zenélő - ez akár sárkány is lehetne – kvarcórákra, a fejreálló Boogie-autókra, amiktől a szüleink álltak fejre és nem csak képletesen, hanem nagyon is valóságosan, a falon lecsorgó gumipolipra, aminek neve ellenére semmi köze a maffiához - ez az őket árusítókról nem volt elmondható – és végül, de nem utolsósorban a robbanó cukorkára, vagy rágóra.
A háztartásunkban lakó egyik kiskorú hívta fel a figyelmemet egy érdekes és ugyanakkor elgondolkodtató találmányra, a karperecként viselhető golyóstollra.
Első pillantásra egészen tetszetős, vidám kis készségnek láttam, ami talán nem is egészen haszontalan, mint mondjuk egy (gyárilag) piros-fehér, vagy zöld-fehér, vagy akármilyen színű – fehér szurkolói sál. De aztán ráébresztettek, gondolkodásom alapjaiban hibás, bár nem elítélendő.
Mert mi is lehet az indoka a karkötő-tollnak. Mondjuk az, hogy ha esetleg olyan helyzetbe kerülünk, hogy alá kell írnunk, akkor ez rögtön ott lenne kéznél, pontosabban kézen. Már itt megborult az elméletem, ugyanis megtudtam, hogy ahol alá kell írni, - ha nem is egészen véletlenül - ott van is toll.
Azonban, ha olyan helyre megyünk, ahol esetleg alá kellhet írnunk, vagy csak egyáltalán írnunk kellene, ott is teljesen értelmetlen ez a kombináció, hiszen, ha számítok arra, hogy írnom kellhet, akkor vigyek magammal egy tollat – meg mindig vigyek magammal egy tollat – ami a hihetetlen technikai fejlődés közepette filléres termékké vált, valamint nem ölt elviselhetetlen méretet sem. Tehát ismételten felesleges a csuklómra csavart toll.
Ám a mindet elsöprő indok nem ez volt. Ennél sokkal összetettebb, érzelmileg túlfűtött, de legalábbis átmelegített nevezetesen az, hogy a hajlékony golyóstoll egészen egyszerűen csúnya.
Hát tudhatok én ezzel szemben eredményesen érvelni?
A háztartásunkban lakó egyik kiskorú hívta fel a figyelmemet egy érdekes és ugyanakkor elgondolkodtató találmányra, a karperecként viselhető golyóstollra.
Első pillantásra egészen tetszetős, vidám kis készségnek láttam, ami talán nem is egészen haszontalan, mint mondjuk egy (gyárilag) piros-fehér, vagy zöld-fehér, vagy akármilyen színű – fehér szurkolói sál. De aztán ráébresztettek, gondolkodásom alapjaiban hibás, bár nem elítélendő.
Mert mi is lehet az indoka a karkötő-tollnak. Mondjuk az, hogy ha esetleg olyan helyzetbe kerülünk, hogy alá kell írnunk, akkor ez rögtön ott lenne kéznél, pontosabban kézen. Már itt megborult az elméletem, ugyanis megtudtam, hogy ahol alá kell írni, - ha nem is egészen véletlenül - ott van is toll.
Azonban, ha olyan helyre megyünk, ahol esetleg alá kellhet írnunk, vagy csak egyáltalán írnunk kellene, ott is teljesen értelmetlen ez a kombináció, hiszen, ha számítok arra, hogy írnom kellhet, akkor vigyek magammal egy tollat – meg mindig vigyek magammal egy tollat – ami a hihetetlen technikai fejlődés közepette filléres termékké vált, valamint nem ölt elviselhetetlen méretet sem. Tehát ismételten felesleges a csuklómra csavart toll.
Ám a mindet elsöprő indok nem ez volt. Ennél sokkal összetettebb, érzelmileg túlfűtött, de legalábbis átmelegített nevezetesen az, hogy a hajlékony golyóstoll egészen egyszerűen csúnya.
Hát tudhatok én ezzel szemben eredményesen érvelni?
RSS Feed
