Húsvétra való tekintettel egy felfeszített lator és egy római őr párbeszéde következik

- Mondd azt nem tennéd le?
- Mire gondolsz? A kalapácsot?
- Nem, azt a másikat.
- A szögeket?
- Dehogy! Amit a válladon cipelsz.
- A köpenyemet? Na ne viccelj! Nem fogok meztelenkedni.
- Nem arra gondoltam. Azt a fanyelű valamit, aminek olyan hegyes izé van a  végén. Azzal engem meg ne szurkálj, mert segítségért kiáltok!
- Á, a dárdámra gondoltál? Nem, azt nem tehetem le. El kell tudnom számolni vele.
- Nem azt mondtam, hogy dobd el, vagy hagyd el, csak azt, hogy vedd le a válladról, mert olyan fenyegetően hat. Nincs nekem elég bajom?
- De van, szó, ami szó. Ha nagyon akarod ideállítom és  a lábammal megtámasztom, de nem teszem. Most pucoltam meg.
- Akkor legalább menj hátrébb! A legjobb az lenne, ha olyan messzire, hogy nem is látnálak.
- Ezen könnyen segíthetünk. Kiszúrom a szemedet, akkor majd nem fogsz semmit látni.
- Barbár állat! Elég volt! Segítség, segítség!
- Ha ha ha! Ki fog itt neked segíteni, te szerencsétlen?!
- Hogy ki? Nézd csak azt az embert a vállán a kereszttel! Éppen ide tartanak. Ő!