A nyárspolgár

• Juj! Erről nem volt szó!
• De igen. A kerékbetörésről nem volt szó. Ne keverjük a szezont a fazonnal, ha kérhetem.
• Igaz, igaz, be kell ismernem tévedtem. Mennyivel jobb, hogy nem főztek meg forró olajban...
• Mert szeretjük az újításokat és elkötelezett hívei vagyunk a megújuló energiaforrások felhasználásának. Haladni kell a korral.
• Ez dicséretes. Szerencsés vagyok, hogy maguk végeznek ki.
• Ezt mi is így gondoljuk a srácokkal. Ezért zsíroztuk be a végét és állapodtunk meg abban, hogy egyikünk mindig itt marad beszélgetni, amíg ki nem méltóztatik szenvedni.
• Ó de kedves! Mindig ettől féltem, hogy egyedül, elhagyatottan fogok kimúlni egy félreeső – ahhhh ez picit fájt most – kórházi ágyon. De itt törődnek velem. Nem lehetne lassabban?
• Nem jobb ezen mihamarább túlesni?
• A beleimet gyötri. Lökdösi őket ide oda... Most, hogy belegondolok, tulajdonképpen igaza van. Pedig olyan szépen süt a nap.
• Estére futó záporokat is mondanak, de attól már nem kell tartania. Ha gondolja, egy nylont magára teríthetek, bár megítélésem szerint szétázva még inkább érvényesülne az elrettentő hatás.
• Egy kicsit nehezen jön most a levegő, de …. mindjárt …. összeszedem magamat. Na szóval én nem vagyok járatos a kivégzések pedagógiai hatásával, de Önnek, mint szakártőnek okvetlenül hiszek.
• Megtisztel. Kevés az ilyen megértő elítélt. Tulajdonképpen miért is ítélték halálra?
• Nem emlékszem, hogy halálra ítéltek volna … juj … csak azt tudom … arghhh … hogy valami íróféle akart egy humoros, vagy meglepő történetet fabrikálni, de nem volt jobb ötlete annál, hogy anál és ennél. De, most … most be kell fejeznem ... mert úgy érzem végigért bennem és … és jön ki a számon … a karóóóóó!