A férfiak mind aljasok. Mocskos, szemétládák.
Mindent megragadnak, hogy a bennük lakozó szennyet szét, egymásra és rákenjék valakire és valamire, de találóbb lenne, ha úgy fogalmaznék: mindenre.
Emberi ésszel fel nem fogható, hogyan tud ennyi piszkos gondolat befészkelődni agytekervényeik közé, hogyan kapaszkodhat elméjük indáiba a mocskos fantázia tíz körömmel?
Eléggé el nem ítélhető tetteikért a pokol tüzében fognak emésztődni az örökkévalóságig. Számukra nincs bocsánat, nincs megváltás. És miért? Vajon mely bűnükért kárhoznak el végérvényesen?
Talán a renyheségük, a lustaságuk? A mérhetetlen tapintatlanságuk? A lezserségnek álcázott faragatlanság lesz a vesztük? Megbízhatatlan, csalárd természetük az, ami elindítja őket a lejtőn?
Egyik sem.
Egy óriási és megbocsájthatatlan bűnük van, ami minden más felé magasodik: a nőkkel való mostoha bánásmód. Ezért kell elveszniük.
A nők, akik többet érdemelnek. Hogy minél, az egészen nem tisztázott, de a férfiaknál biztosan. A nőknek csak tiszta gondolataik vannak. Tiszta és kikezdhetetlen, áttetsző, de nem átlátszó. Magasztos és fenséges, mint az olvadó jég csilingelése a hűvös hegyi patakba peregve.
A női gondolatokon nem található még lámpással sem egy szemernyi folt sem, annyira makulátlanok.
Hogyan is lehetne, mikor folyton cserélgetik őket...
Mindent megragadnak, hogy a bennük lakozó szennyet szét, egymásra és rákenjék valakire és valamire, de találóbb lenne, ha úgy fogalmaznék: mindenre.
Emberi ésszel fel nem fogható, hogyan tud ennyi piszkos gondolat befészkelődni agytekervényeik közé, hogyan kapaszkodhat elméjük indáiba a mocskos fantázia tíz körömmel?
Eléggé el nem ítélhető tetteikért a pokol tüzében fognak emésztődni az örökkévalóságig. Számukra nincs bocsánat, nincs megváltás. És miért? Vajon mely bűnükért kárhoznak el végérvényesen?
Talán a renyheségük, a lustaságuk? A mérhetetlen tapintatlanságuk? A lezserségnek álcázott faragatlanság lesz a vesztük? Megbízhatatlan, csalárd természetük az, ami elindítja őket a lejtőn?
Egyik sem.
Egy óriási és megbocsájthatatlan bűnük van, ami minden más felé magasodik: a nőkkel való mostoha bánásmód. Ezért kell elveszniük.
A nők, akik többet érdemelnek. Hogy minél, az egészen nem tisztázott, de a férfiaknál biztosan. A nőknek csak tiszta gondolataik vannak. Tiszta és kikezdhetetlen, áttetsző, de nem átlátszó. Magasztos és fenséges, mint az olvadó jég csilingelése a hűvös hegyi patakba peregve.
A női gondolatokon nem található még lámpással sem egy szemernyi folt sem, annyira makulátlanok.
Hogyan is lehetne, mikor folyton cserélgetik őket...
RSS Feed
