Városunkba látogatott a máriapöcsi könnyező szent madonna, csak kár, hogy a kis Krisztust nem hozta magával. A könnyeit szerencsére igen, ezért is tudhatjuk, hogy nem egy gyenge másolatról van szó, hanem "A" híres madonnáról, aki jelenleg valaki más donnája. Óriási csinnadratta meg, amit akarhat halandó és már megidvezült is egyszerre. Csodálatos és felemelő, ugyanakkor lelombozó és szánalmas.
Így gondolhatta valahogy a madonna is, aki a szegények királyának anyukája volt. A szegényeké, tehát nem a képmutatóké, bálványimádóké, nem azoké, akik egy egyszerű alamizsna százszorosát fizetik ki mindenféle színvonaltalan után nyomatokért.
Ez a madonna, ez az anyuka látogatott - mert hozták - városunkba, mielőtt Budapestre utazik - nem vagyok meggyőződve, hogy tervezett ilyesfajta utazást - és a hosszú út után tervezett volna némi pihenőt, de nem engedték meg neki, pedig a buszon is átadjak a helyüket a terhes, valamint a kisgyerekes anyukáknak, hát még a nagy-gyerekes anyukáknak, akik ráadásul elvesztették gyermeküket, bár a madonna jelenlegi megfestettségi állapotában erről még nem tudott, ezért bizakodóan tekintett az urizáló hívek tömegeire, akik ott lökdösődtek előtte, akiknek eszük ágába sem jutott, hogy a fia parancsának engedelmeskedve a szegényeket támogassák, és a gazdagokat - magyarán a többi hív-társat - vessék meg. Felvetődött benne, hogyha ez az egyszerű parancs foghatatlan a tömeg számara, akkor vajon mit értettek meg, úgy általában véve fia életművéből és arra a megállapításra jutott, hogy a semminél kevesebbet.
Ez olyan mérhetetlen szomorúsággal, olyan szívfacsaró bánattal töltötte el, hogy előbb alig észrevehetően, majd később leplezetlenül pityeregni kezdett.
Egy éppen előtte hajbókoló erre felfigyelt és rögtön meg kívánta ezt a felfedezését a mellette állóval osztani, aki ugyancsak nem tudta magában tartani és így tovább. A hír futótűzként terjedt végig a templomon. "Könnyezik a madonna" és akkor már nem, hogy könnyezett, hanem keservesen zokogott,
Ezt a díszes társaságot fájdalmas anyai szíve már elviselni, tolerálni nem tudta és magába szakadt. Csak a szentlélek segítségével tudta festmény állapotát megőrizni, mert ha valóságosan emberré vált volna szíve megszakadt volna és ott hevert volna az önkívületben fetrengő tömeg lába alatt.
Így gondolhatta valahogy a madonna is, aki a szegények királyának anyukája volt. A szegényeké, tehát nem a képmutatóké, bálványimádóké, nem azoké, akik egy egyszerű alamizsna százszorosát fizetik ki mindenféle színvonaltalan után nyomatokért.
Ez a madonna, ez az anyuka látogatott - mert hozták - városunkba, mielőtt Budapestre utazik - nem vagyok meggyőződve, hogy tervezett ilyesfajta utazást - és a hosszú út után tervezett volna némi pihenőt, de nem engedték meg neki, pedig a buszon is átadjak a helyüket a terhes, valamint a kisgyerekes anyukáknak, hát még a nagy-gyerekes anyukáknak, akik ráadásul elvesztették gyermeküket, bár a madonna jelenlegi megfestettségi állapotában erről még nem tudott, ezért bizakodóan tekintett az urizáló hívek tömegeire, akik ott lökdösődtek előtte, akiknek eszük ágába sem jutott, hogy a fia parancsának engedelmeskedve a szegényeket támogassák, és a gazdagokat - magyarán a többi hív-társat - vessék meg. Felvetődött benne, hogyha ez az egyszerű parancs foghatatlan a tömeg számara, akkor vajon mit értettek meg, úgy általában véve fia életművéből és arra a megállapításra jutott, hogy a semminél kevesebbet.
Ez olyan mérhetetlen szomorúsággal, olyan szívfacsaró bánattal töltötte el, hogy előbb alig észrevehetően, majd később leplezetlenül pityeregni kezdett.
Egy éppen előtte hajbókoló erre felfigyelt és rögtön meg kívánta ezt a felfedezését a mellette állóval osztani, aki ugyancsak nem tudta magában tartani és így tovább. A hír futótűzként terjedt végig a templomon. "Könnyezik a madonna" és akkor már nem, hogy könnyezett, hanem keservesen zokogott,
Ezt a díszes társaságot fájdalmas anyai szíve már elviselni, tolerálni nem tudta és magába szakadt. Csak a szentlélek segítségével tudta festmény állapotát megőrizni, mert ha valóságosan emberré vált volna szíve megszakadt volna és ott hevert volna az önkívületben fetrengő tömeg lába alatt.
RSS Feed
