A kézbesítés

• … most már igazán ne szórakozzon velem. Megcsináltam a tíz, négyütemű fekvőtámaszt, a harminc guggolást. Mi kell még?
  
• Nézzük csak! Ha jól látom ez itt nem akármi...
  
• Persze, hogy nem akármi, az az enyém! Húgyagyú barom!
  
• Kérem, ha sérteget...
  
• Nem úgy értettem! Kicsúszott a számom, mert eszembe jutott a szomszédom, aki állandóan a lépcsőházban cigizik, de vagy nem nyitja ki az ablakot, vagy, amikor kinyitja, akkor nem zárja be. Szóval megkaphatnám már?
  
• Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen.
  
• Ááá értem már! Ó, hogyan is lehettem ilyen balga! Máris megnézem van-e a zsebemben apró.
  
• Ne sértsen meg kérem! Minek néz engem?
  
• Ó bocsánat! Azt hittem, hogy a pénz … nem tudtam. Még egyszer bocsánat!
  
• Mi van a pénzzel? Ki mondta, hogy van kifogásom a pénz ellen? Csak az apró...
  
• Hogyan is lehettem ennyire balga!? Hiszen még ezer és egy helyre kell mennie. Csak nem gondolom, hogy cipelni fogja ezt a sok vasat! Máris intézkedem. Itt is van ni egy ropogós ötszázas … akarom mondani ezr... kétezres! Tessék!
  
• Nono!
  
• Kérem szépen! Legyen olyan kegyelmes hozzám, hogy eme romló nemzeti valutát vigye magával! Ne romoljon nálam tovább.
  
• Nos jó. Ez esetben kivételt teszek, de nem szeretnék még egyszer úgy érkezni, hogy nem tart itthon nagyobb mennyiségű külhoni fizetőeszközt. A dollár például teljesen megfelel.
  
• Értettem! Most meggondolatlan voltam és nem voltam előrelátó. Meg tud nekem bocsájtani?
  
• Meg, de ismétlem: többet ilyen ne forduljon elő!
  
• Nem fog, nem fog! Akkor megkaphatom?
  
• És áldomást nem iszunk rá?
  
• Dehogynem, már töltöm is. Mit kér? Szilva, barack, körte, vagy valami erősebbet?
  
• Minek néz maga engem? Alkoholistának? Abszint van?
  
• Csak egy fél üveggel. Magának milyen érzéke van?
  
• Mi ez hé? És a cukor? Az abszintos villa? És a hideg víz? Mi vagyok én valami állat? Na viszlát!
  
• Ne menjen! Hibáztam, elismerem, de nem menjen! Máris pótolom a hiányosságokat!
  
• Idefigyeljen! Maga hallott már olyanról, hogy éhgyomorra iszik valaki áldomást?
  
• Ha jól érzem az illatokat … hmmmm … éppen elkészült az ebéd. Nem eszik velünk?
  
• Én most dolgozom, nem érek rá ilyen úri huncutságokra. Ami szárazkolbász, vagy szalámi van a kamrában, attól megszabadítom, de nem kockáztathatom a feladatellátásomat. És amúgy is egy tapintatos ember vagyok. Tudom én mi a módi. Nem fogom egy család életét tolakodásommal feldúlni.
  
• Már itt is vagyok. Nylon szatyorba tettem, de először zsírpapírba csomagoltam. Így, ha eső éri, akkor sem lehet gond és különösképpen azért nem, mert odaadom az esernyőmet is. Kocsival elvinni nem áll módomban, mert az nekem nincs
  
• De telefonja van és tud taxit rendelni.
  
• Már megtettem. Öt perc múlva itt is lesz a kocsi. A cehhet én állom. Gondolom ez magától értetődik.
  
• No jól van. Határozottan fejlődőképes. Úgy gondolom lassan érzékeny búcsút kell vennünk a mihamarabbi találkozás reményében.
  
• Igen, igen. Szóval megkapom?
  
• Természetesen, hiszen azért vagyunk, hogy segítsünk. Itt írja alá! Fizetni nem kell, ha jól látom.
  
• Igen, előre fizettem, átutaltam. De megtenne nekem még egy szívességet? Nem maradna velem itt, amíg át nem nézem és össze nem szerelem a csomag tartalmát?
  
• Dehogynem, hiszen még nem kávéztam ma csak háromszor. De mit tartalmaz a csomag?
  
• Nem annyira érdekes. Tudja imádok barkácsolni, de nem csak úgy össze-vissza, hanem mindig valamilyen praktikus eszközt. Hosszas keresgélés után a hosszú ismeretségünkre tekintettel az üzletben még kedvezményt is adtak a „Hogyan csináld ki a postásodat” kezdőszettre a hordozható kempingkalapáccsal. Na már készen is vagyunk. Lesz szíves előrehajolni! Egy tompa ütést fog csak érezni tarkótájt...