Mert ha könnyű lenne a megoldás nem is kérném a segítségedet, hanem egyedül diadalmaskodnék. És hagynám, engedném, hogy a tömegek körbevegyenek és folyton folyvást azt kiabálják, hogy Hööööö, na meg azt, hogy Hoooo és aztán szerényen meghajolnék, egy könnycseppet eldörzsölnék, elmorzsolnék a szemem sarkában, a tapsot és a kézcsókot visszautasítanám, de a virágot az öltözőmbe nem, sőt azt sem bánnám, ha én nem is férnék be az öltözőmbe, de nekem már az a puszta tény, hogy virágokkal van tele többet jelent azoknál az ünnepelt sztároknál, akiknek van, mert nekem nincs, így különösen nagy eredménynek számít, ha ezt a nem létező öltözőt képesek megtölteni, nagyon is létező virágokkal.
Bár a virágokat nem szeretem, de nem is gyűlölöm, azért, ha minden igaz a jó emberek közé tartozom – szervdonorként mindenképp – és még életemben is képes vagyok hasznot hajtani a 0 Rh- véremmel, ha nem lennék ájulékony, mint amennyire ettől a vérellátó munkatársai félnek és folyton lebeszélnek a véradásról és így az emberiség esélyeit nagy arányban rontják egyrészt a túlélés, másrészt a remek genetikai állomány megkapásának sansza tekintetében, amennyiben létezik ilyen lehetőség, de szerintem kell léteznie, mert folyton azt hallom ismerőseimtől, hogy ez vagy az javíthatatlan, mert a vérében van a kurválkodás, lopás, rablás, stb. és ezt még képesek népcsoportokhoz is kötni, amit én határozottan cáfolok (mármint azt, hogy benne lenne a vérében bárkinek is valamiféle foglalkozás, foglalatosság, vagy hobbi bárminemű ismérve), mert ebben az estben valószínűleg egy személyben lennék zsidócigánykurva, aki imád zenélni és van érzéke a művészetekhez, amit ez az írás nem támaszt alá, de amúgy minden más igen, és akkor diplomata, nyelvtanár és hóhér is lehetnék ilyen erővel, mert erős késztetést érzek ezekre napjában többször is a helyzettől függően.
Ugyanakkor csak tartanám magam ahhoz a korábbi megállapításomhoz, hogy igenis kimutatható némi genetikai összefüggés, a vérvizsgálatokra alapozva, mert ha nem így lenne, hogyan is lehetne egy sor, génemhez köthető megállapítást, szakértői véleményt koholni, valahol a labor hátsó traktusában.
Van utolsó mohikán – már nincs – és van első alkalom, amely látszólag nem függ össze, és láthatatlanul sem, de ez senkit ne zavarjon meg, mivel a mai témám segítségnyújtás, valamint – nem is túlságosan -burkoltan a segítségkapás is, ami az én életemben relatíve és abszolúte ( csak hogy rímeljen ) értelemben is viszonylag ritkán fordul elő, de olyannyira, hogy konkrétan sohasem. (Nagyon bízom benne, hogy olyasvalaki nem olvassa ez írásomat, aki sokat segít nekem, mert azt egyrészt megbántom hazugságommal, másrészt megharagítom és többet ennyit sem fog segíteni, és akkor mehetek a sóhivatalba.)
Igyekszem az arányokat betartani és minden nehéz feladatot átengedni másnak, a könnyűeknek viszont csak a felét és a másik felét olyasvalakink, akinek fogalma sincs, hogy csak félfeladatot végez, mert a másik felét odaadtam annak, aki nem kapott nehezet, és azt hiszi a könnyű fele az egész, és óriási gondot vesz le a vállamról, ami részben igaz is, hiszen sokadmagával együtt gyakorlatilag mindent, kivéve talán a feladat meg-, és szétosztás vérverejtékes terhét.
Most tessék megmondani: hát nem igazságtalan az élet?
Bár a virágokat nem szeretem, de nem is gyűlölöm, azért, ha minden igaz a jó emberek közé tartozom – szervdonorként mindenképp – és még életemben is képes vagyok hasznot hajtani a 0 Rh- véremmel, ha nem lennék ájulékony, mint amennyire ettől a vérellátó munkatársai félnek és folyton lebeszélnek a véradásról és így az emberiség esélyeit nagy arányban rontják egyrészt a túlélés, másrészt a remek genetikai állomány megkapásának sansza tekintetében, amennyiben létezik ilyen lehetőség, de szerintem kell léteznie, mert folyton azt hallom ismerőseimtől, hogy ez vagy az javíthatatlan, mert a vérében van a kurválkodás, lopás, rablás, stb. és ezt még képesek népcsoportokhoz is kötni, amit én határozottan cáfolok (mármint azt, hogy benne lenne a vérében bárkinek is valamiféle foglalkozás, foglalatosság, vagy hobbi bárminemű ismérve), mert ebben az estben valószínűleg egy személyben lennék zsidócigánykurva, aki imád zenélni és van érzéke a művészetekhez, amit ez az írás nem támaszt alá, de amúgy minden más igen, és akkor diplomata, nyelvtanár és hóhér is lehetnék ilyen erővel, mert erős késztetést érzek ezekre napjában többször is a helyzettől függően.
Ugyanakkor csak tartanám magam ahhoz a korábbi megállapításomhoz, hogy igenis kimutatható némi genetikai összefüggés, a vérvizsgálatokra alapozva, mert ha nem így lenne, hogyan is lehetne egy sor, génemhez köthető megállapítást, szakértői véleményt koholni, valahol a labor hátsó traktusában.
Van utolsó mohikán – már nincs – és van első alkalom, amely látszólag nem függ össze, és láthatatlanul sem, de ez senkit ne zavarjon meg, mivel a mai témám segítségnyújtás, valamint – nem is túlságosan -burkoltan a segítségkapás is, ami az én életemben relatíve és abszolúte ( csak hogy rímeljen ) értelemben is viszonylag ritkán fordul elő, de olyannyira, hogy konkrétan sohasem. (Nagyon bízom benne, hogy olyasvalaki nem olvassa ez írásomat, aki sokat segít nekem, mert azt egyrészt megbántom hazugságommal, másrészt megharagítom és többet ennyit sem fog segíteni, és akkor mehetek a sóhivatalba.)
Igyekszem az arányokat betartani és minden nehéz feladatot átengedni másnak, a könnyűeknek viszont csak a felét és a másik felét olyasvalakink, akinek fogalma sincs, hogy csak félfeladatot végez, mert a másik felét odaadtam annak, aki nem kapott nehezet, és azt hiszi a könnyű fele az egész, és óriási gondot vesz le a vállamról, ami részben igaz is, hiszen sokadmagával együtt gyakorlatilag mindent, kivéve talán a feladat meg-, és szétosztás vérverejtékes terhét.
Most tessék megmondani: hát nem igazságtalan az élet?
RSS Feed
