Már csípi a küszöb felett bekúszó hideg
a meztelen talpamat, amit a padlón nyugtatok.
Már államig húzom a paplant s nem a plédet.
Érzem, hogy a nyárnak immár lassan búcsút mondhatok.
Lassan? Hisz évek óta hamarabb érkezik?
Augusztusban már a Nap laposan veti fényét,
oly sandán, szemlesütve, mint, aki vétkezik.
És valóban! Hatalmának többé nem szerez érvényt.
Feladja. Most már csak pár órán át őrjít meg
a szétlődözött tüzes, fájdalmas fullánkjaival,
aztán csendben eloson a meleggel este
és az ősznek veti a gyeplőjét hanyagul oda.