Az ügyet lezárták.
A bezárt bazár újra nyit.
Ni! Kék! És vörös, és sárga,
bevásárlunk máma,
és holnap, ameddig
megengedi a pénztárca.
Nem rettegek, ha csöpög
a csap, csak nagyot köpök
tenyerembe és tudom már,
hogy szerelem meg.
Nincs több alkatrészhiány,
gyártanak, hisz én veszem meg!
És nem taposnak agyon,
és nem találok karcot,
az autóm oldalán, amit
a tömeg rajzol nekem,
egy vasárnapot pótlandó
zsúfolt hétköznapon.
Nem áll meg a kanál,
ha megzápul a tojás
ha ez csak későn derül ki
és a savanyú tej miatt,
a feltét nem feltétlenül
látogatja meg a kukát.
Megkérdezték a népet.
Valóban? Kit? Téged?
Soha nem kérdezik meg,
ezt el ne felejtsétek!
Megkonzultálják magukkal
és egyet is értenek.
Akad még gumicsont bőven,
lehet rágódni lazán s erővel.
A pecsenyevörös, vörös pecsenye
bőr nem volt kedvükre s kényükre
ezért, hozzájuk illő kamuflázst,
szürke arcot öltöttek. És engedtek ...