fejem felett,
ott terpeszkedett
a hideg s merev
rúd, rajta kék
vas-malomkővel, két
oldalt át se karoltam
volna, ha büszkeség
nem kerget épp,
de kergetett a fránya
s most derekam bánja,
hisz kinyomtam én,
bár senki sem kérte,
ki biz a súlyt, de miként,
azt most sem értem.