mi kívül s bévül , úgy lobogott.
A tűz olvasztott minket egybe,
és nem maradt ma senki egyke.
Ott ültünk körben, mind ahányan,
na jó, még álltak is néhányan,
de a forróság mindenkit ért
még azt is, aki abból nem kért.
Együtt, ez volt ma a hívó szó,
ezt ismételgettük oly sokszor,
de végül kialudt ez a láng,
így lett minden újra profán.