rettegtem az éjjel,
fagyos reggeltől
megváltást reméltem.
Hasadt is, nagy vörös arccal,
-az ég kékje tavaszira váltott-
aztán rákezdte nagy garral
a süvítő szél, meg nem nyugvott.
Rút, fojtogató szmogot tolt
maga elől tova bőszen,
hűvös felüdülést hozott;
számos tüdő megköszönte.
A bőr vonakodott csupán
és hamar elbújt jó mélyen
-ki se lásson- a kabát alá,
de ott is fázott szegényke.