Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

Mert  senki nem kötelezhet arra, hogy szeressem a hülyéket

20/2/2015

0 Comments

 
Tapogatom a lábammal a talajt,
elsüllyedni véletlen sem akarok,
félelem vesz rajtam erőt,
megyek előre nagyon, nagyon lassan,
minden apró neszre megtorpanok,
csörög csontomban a velő.

Bolondoknak járok földjén,
kötéltáncolok a széles úton,
a mutatvány így is halálos,
nincsen háló s nincsen kötél,
ha mellélépek a mélybe hullok,
az irány túlontúl talányos.

Essek bárhova, csak közéjük ne!
Törjek ezerfelé, csavarozzanak
és ha kell gipszeljenek nyakig,
csak a bolondokat kerüljem el,
akik folyton, mindenütt nyáladznak,
már nedves vagyok tőlük talpig.

Az undor nem alkalmas szó
kifejezni mit érzek irántuk,
mennyire taszít lényük,
mint borzaszt a sok naplopó
s mily kívánatos hiányuk…
...hol a géppuskám? Na nézzük!
0 Comments



Leave a Reply.

    RSS Feed

    Archívum

    December 2015
    November 2015
    October 2015
    September 2015
    August 2015
    July 2015
    June 2015
    May 2015
    April 2015
    March 2015
    February 2015
    January 2015

    Kategóriák

    All

    "Próbáltam nem írni, aztán ez lett a vége."

     

Powered by Create your own unique website with customizable templates.