Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

Márc.21. bár már volt ilyen

21/3/2015

0 Comments

 
Olvasom az ÉS-t
benne Babarczy Esztert
tisztelem tudását,
de nem értem ez embert.

Talán a sajátomon kellene
még polírozni valamit
és máris lenne közös nevezőnk
ki, kinek, mit nem tanít.

Mert nem is kellene történelmet
oktatni a megbékéléshez talán
- veti föl ha már megjelenhet,
így segítene a magyarság baján.

Nem mintha tanulnának mostan
valamit a tanácsköztársaságról,
nemzedékek nőnek fel nélküle,
és újra indulhatunk a kályhától.

Lehet elhallgatni megtörténteket,
csak logikai űr fog keletkezni,
megszakad az értelem láncolata,
és ami már volt, újra el fog jőni.

Nem lenne okvetlen baj ez sem,
ha tudnánk mi miért történt,
miből, mi az ami már kikelt,
az okszerűséget felfedeznék.

Akkor talán még ma is ünnepelnénk
azt a bizonyos százharminchárom
napot a dicsőségest, vagy borzalmast
s nem tartana itt drága országom.
0 Comments



Leave a Reply.

    RSS Feed

    Archívum

    December 2015
    November 2015
    October 2015
    September 2015
    August 2015
    July 2015
    June 2015
    May 2015
    April 2015
    March 2015
    February 2015
    January 2015

    Kategóriák

    All

    "Próbáltam nem írni, aztán ez lett a vége."

     

Powered by Create your own unique website with customizable templates.