Két gyerek játszik

Két gyerek játszik a …
Átgondolom még egyszer, újra.
Két gyerek összezárva
nyűglődik, kínlódik
fintorogva falja,
amit ma hívnak
holmi vakációnak.
A nagyobbik
nem restelli
a kisebbre a tanult szitkokat
szórni azzal az apró marokkal.
A hülyén kívül nem is hallani
kedvesebbet, szebbet, vagy valami
gyermekit, emberit és romlatlant,
ámbár az alig használt kincstárat
kiforgatta, de sehol sem leli,
amit még elfelejtett betenni.
Marad a gőg, rutinból gyalázat
-alázás egészen pontosan-
és már látom is , nem fog remegni,
hogyha másnak fejéhez kell verni
néhány év múlva ilyeneket majd.
A piciben mélyen plántálódhat
a bántás, de ugyan ki figyeli,
hogyha pityereg s elkezd remegni
az új látogatás alkalmával.
A mérget mélyen magába zárja
és vagy ő, vagy őt fogja megölni,
mert ki merné a halált kiszívni?!
Hisz csak két gyerek játszik a nyárban...