Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

Írógép

26/2/2015

0 Comments

 
Másfél év távlatából elővettem
ezt a csodás masinát
és máris írom a dalt és éneklem
a remek strófát

rengeteget, nem csak egyet
kritika imigyen nem érhet,
meg amúgy sem ugye pupákok
híres prófétája vagyok e zenének,

amit megérteni senki sem fárad
én pedig az állat csak nyomom
egyre hangosabban a sok strófámat
- jaj de erőltetett lett ez is -

mint oly sok, mit évek során
tapostam a barázdák közé,
a sok okosságot, a sok tudományt
ettől még nem oszlik a sötét.

Marad a langyos homály
minden szürke és nem látok semmit,
a szívnek hona merre, hová
költözött nem én veszítek semmit,

ha elhagyjuk őket az árokparton
félúton, mint a szaros pelenkát,
mit elrejtettem a temetői domboldalon
Nyomáron a konténerbe barátom,

mert fukar voltam, vagy finnyás
bűzét nem viselhettem
ezért kivittem, majd égett a pofám
mikor rám olvasta a polgármester.

Itt van ölemben a múlt és a jövő
idegeim más nem csillapítja,
mint a szerkezet, az avult, a túlélő
a keretbe zárt mechanika.
0 Comments



Leave a Reply.

    RSS Feed

    Archívum

    December 2015
    November 2015
    October 2015
    September 2015
    August 2015
    July 2015
    June 2015
    May 2015
    April 2015
    March 2015
    February 2015
    January 2015

    Kategóriák

    All

    "Próbáltam nem írni, aztán ez lett a vége."

     

Powered by Create your own unique website with customizable templates.