Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

Így jár, aki egy költővel ujjat húz

3/6/2015

0 Comments

 
Képzeljünk el árnyas irodát!
Nem is, a ködös jobb jelző.
Nem túl nagyot, éppen akkorát
amelyben még elfér egy költő.

De rajta kívül senki több,
aki háta mögött tolong
béna viccén, hülyén röhög,
vagy panaszkodik, dohog.

Képzeljük el mégis utóbbit!
Szardíniaként bepasszírozva,
sakálként hamis vokált vonyít
négy emberforma lény e cellában.

A költő írni képtelen, egyre csak dühöng,
tervezi a beszélgetés szálát elvágni,
de tollával az egyik épp most szúrja fülön
magát s közben lecsöppenő nyálát nézi.

A másik hanyatt vágja magát, mint fóka
a cirkuszban, de a móka most elmarad,
hisz elszakad foltos-rongyos nadrágja.
Kacagnak és az írás ismét nem halad.

Elunva e poshadt misztériumjátékot
poétánk papírt ragad és lendületet,
kancsal rímeket szögel bőszen egymáshoz
és felkarcolja a szörnyű végzetet.  

---

Kilép a körből, fáklyát vetve háta mögé,
eme szennyes csürhe meg ne zavarja többé .
Messziről figyeli a lángoló szobát,
ahol eddig nem vihette végbe dolgát.

0 Comments



Leave a Reply.

    RSS Feed

    Archívum

    December 2015
    November 2015
    October 2015
    September 2015
    August 2015
    July 2015
    June 2015
    May 2015
    April 2015
    March 2015
    February 2015
    January 2015

    Kategóriák

    All

    "Próbáltam nem írni, aztán ez lett a vége."

     

Powered by Create your own unique website with customizable templates.