Egy felvonás

A tisztességben megzöldült
szomorúfűz koronája
szolgál kiváló helyszínül
az éji előadásnak.

Tücsöknek öltözött szöcskék,
vándorsáskákkal harmóniában,
ismert melódiákat recsegvén
hoznak szégyent a kabócákra.

Levelibéka kuruttya
ingerküszöböt nem ver,
majd belészakad úgy fújja,
hólyagja, akár egy ember.

Feljön a Nap s lemegy a függöny,
a színészek hamar távoznak.
Publikum ajkán halvány öröm
terül széjjel szépen fáradtan.