Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

Egér a levesben

29/8/2015

0 Comments

 
Ma nagyon szerencsétlen napom volt.
Nyelvemen lett is tőle egy csúf folt.
Megégettem a levesemmel, mibe
az egeremet ejtettem bele.

Hogy került az asztalra egy egér?
Unalmas eset, de annyit megér,
talán, hogy említést tegyek róla,
mióta lett asztalom a szófa.

Fekve eszem, mint valami császár
és nem bírom, ha bárki járkál,
ha az ebédnél nincsen síri csönd,
biz tovább egy percet sem pöcsölök.

Rögtön kikérem a zajt magamnak,
a másodikat is, ha adnak,
aztán kiülök a verandára,
onnan lesek a galád családra.

Ha bárki is megközelít engem,
máris nincsen enni szikra kedvem,
sajna gyermekkori berögződés,
társas kapcsolaton ágyú lőrés.

Szégyellem én magam, de mit tegyek,
akkor inkább soha sem eszek,
nem zabálok bálnaként, mint máma,
ez torkollott a tragédiába.

Mert ha ma nem forró a húsleves,
kihűlni le a földre nem teszem
ráadást nem szegik meg a szabályt,
elkapom az egér farkát.

De beszélhet ezeknek az ember,
visszaélnek a tenger türelemmel,
pedig élve hagyom őket bizony,
családfőként ennek levét iszom.

Levesemet ette is egérke,
bár olyan hirtelen nyúltam érte,
elmerült hamar bugyogva, pirosló hassal,
én pediglen elhagytam az asztalt.

Elmondom tábort dikón hogyan vert.
Személyemben tájékozott embert
ismerhet meg ama nagyközönség,
aki állandóan híreket néz.

Böngésztem talán érthető módon
ebéd alatt, de rossz vagyok mondom,
ezért búvárkodott a lábasban
az elektronikus lábatlan.

Fog-e működni, még nem tudhatom,
de áramba be bizton mással dugatom.
Nincs ebben rossz, nincs is semmi bosszú,
de a drót rövid, az élet hosszú.

0 Comments



Leave a Reply.

    RSS Feed

    Archívum

    December 2015
    November 2015
    October 2015
    September 2015
    August 2015
    July 2015
    June 2015
    May 2015
    April 2015
    March 2015
    February 2015
    January 2015

    Kategóriák

    All

    "Próbáltam nem írni, aztán ez lett a vége."

     

Powered by Create your own unique website with customizable templates.