Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

Álmomban vasárnap vásároltam

24/5/2015

0 Comments

 
Álmomban vasárnap vásároltam.
Áru volt és pénzem is akadt még,
pedig rég hátunk mögött hagytuk elsejét,
de én mást sem csináltam, csak pakoltam.

Hátrahagytam a családot, templomot,
barátokat , ja azok nincsenek,
inkább lestem a sok termék, hogy incselek'
velem és így szervez istentelen programot.

És én csak dúltam, a kocsit meg toltam,
mit hét közben gondolán maradni
hagytam, alig bírtam kosaramba kaparni,
a fizetésem meg csak szórtam, szórtam.

Mert más egyben elkölteni, mint sokszor,
tény és való jobban sokkal ez utóbbi,
hogyan fogy a lé napról napra látni,
mennyi álom maradt még, így a polcon.

Időm is kevesebb, de sebaj!
Azt sem értelmesen töltöm,
ily strapa után leginkább csak döglöm,
és a család sem mondja, hogy „Haj!”

Ők is ki vannak mosva,
mint az a bizonyos
büdös, és bélbolyhos.
Ezt teszi a munka és a skóla.

De eljő végre a vasárnap,
sebek nyalogatásának kora,
  de zárva a Teszkó, Osan s Kora.
Megnő ázsiója a szombatnak.

Vagy az Ázsiája? A hömpölygő
tömeget figyelve bazár képe
sejlik fel, vagy a dzsunkák népe,
ki csónakból árul s dereglyéről.

A tumultus legalább ekkora,
de majd megtanulja e nép
az előrelátás fortélyét,
s e brancsot többé meg nem választja.

  De, ha mégis, mert kétszer már
hibázott végzetest akkorát, mondhatni,
hülyesége bilincsébe fog megrohadni,
elmegyek, engem más vidék vár.
0 Comments



Leave a Reply.

    RSS Feed

    Archívum

    December 2015
    November 2015
    October 2015
    September 2015
    August 2015
    July 2015
    June 2015
    May 2015
    April 2015
    March 2015
    February 2015
    January 2015

    Kategóriák

    All

    "Próbáltam nem írni, aztán ez lett a vége."

     

Powered by Create your own unique website with customizable templates.