A mocsoktól tartózkodom

Nem elég, hogy bunkó
a pofátlan surmók,
semmitmondó életével
beszennyezi légteremet.

Hiába is másztam
oly nagyon magasra,
talpam nyalja mocsárnyelve
s dögszagot lehel fülembe.

Bárhová is bújok
megtalál az álnok,
ocsmány szemeit hordozza,
vélük szívemet célozza.

Lemosni magamról
igyekszem s nem tudom:
polipként ragad bőrömre,
szörnyű, úgy érzem örökre.