Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

Szombat reggel a postán

29/11/2014

0 Comments

 
Ma reggel a postán a sorban
várakoztam fogyó nyugalomban,
mikor egy mellettem álló férfi,
vagy valami, ami úgy nézett ki,
se szó, se beszéd úgy elém pattant,
hogy egy hátsófalit majdnem kaptam.

Kérdésemre, helyem nem zavarja-e,
habzó szájjal gálánsan azt felelte,
arcátlanságomnak határt szabnia kellett,
idáig nem is látott még ilyen tetvet,
ki mivel nekem beszélt, csak én lehettem,
amiért őt a másik sorban beelőztem.

Rögtön láttam kivel állok szemben,
így meleg szavakkal megdicsértem,
kívántam ennél nagyobb boldogsága
soha többé ne legyen, már csak máma.
Az átvétellel hamarosan végzett,
és én sem időztem egy percnél többet.

Siettem volna igen utána
akciójához, hogy gratuláljak,
de elnyelte a föld, mint kút a dögöt,
lehet, hogy tetten értem az ördögöt?
Megtudni az esetet látták-e visszamásztam,
ám az incidens nem tűnt fel a postásnak.

Szemét lesütve, nem kínált sorsjegyet
és azt sem akarta, hogy újságot vegyek,
biztosítást, lakástakarékot sem
akart vöröslő arccal kötni velem.
Így már biztosan tudom igaz lehet
és nem holmi mese a történetem.

0 Comments



Leave a Reply.

    Archívum

    January 2015
    December 2014
    November 2014
    October 2014
    September 2014
    August 2014
    July 2014
    June 2014
    May 2014
    April 2014
    March 2014
    February 2014
    January 2014

    Kategóriák

    All
    Fáradtság
    Humor
    Reggel

    RSS Feed

Powered by Create your own unique website with customizable templates.