Szombat reggel a postán

Ma reggel a postán a sorban
várakoztam fogyó nyugalomban,
mikor egy mellettem álló férfi,
vagy valami, ami úgy nézett ki,
se szó, se beszéd úgy elém pattant,
hogy egy hátsófalit majdnem kaptam.

Kérdésemre, helyem nem zavarja-e,
habzó szájjal gálánsan azt felelte,
arcátlanságomnak határt szabnia kellett,
idáig nem is látott még ilyen tetvet,
ki mivel nekem beszélt, csak én lehettem,
amiért őt a másik sorban beelőztem.

Rögtön láttam kivel állok szemben,
így meleg szavakkal megdicsértem,
kívántam ennél nagyobb boldogsága
soha többé ne legyen, már csak máma.
Az átvétellel hamarosan végzett,
és én sem időztem egy percnél többet.

Siettem volna igen utána
akciójához, hogy gratuláljak,
de elnyelte a föld, mint kút a dögöt,
lehet, hogy tetten értem az ördögöt?
Megtudni az esetet látták-e visszamásztam,
ám az incidens nem tűnt fel a postásnak.

Szemét lesütve, nem kínált sorsjegyet
és azt sem akarta, hogy újságot vegyek,
biztosítást, lakástakarékot sem
akart vöröslő arccal kötni velem.
Így már biztosan tudom igaz lehet
és nem holmi mese a történetem.