Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

Sötétben bujkálók

13/7/2014

0 Comments

 
Hol volt elbújva eddig,
mondjuk négy éven keresztül
az értő közönség, míg
a káosz kétséget szült?

Hol volt ez a tengernyi
ultra szenzitív gondolkodó,
fogékonyan emberi
sorsokról írni, na és másról?

Hová rejtették cikkeiket,
melyeket lázasan kerestem
s vertem nem lelve a híreket
ezeregyszer falhoz a fejem?

Hol császkáltak tanítványaik,
az igét merre hirdették,
mert választ kérdéseinkre itt
s máshol ki nem terítették?!

Merre néztek, mikor látta már
az egyszerű munkás és paraszt,
minek vágóhídi dallamát,
dúdolgatják a bajszuk alatt?

Hogy kik? Kérdés ez ma még?
Akik jövőnket lenullázták
s akik Don Quijote-ként,
a szélmalmot csak most támadják.

Mit kezd most egy gondolkodó,
ha alany már több nem lesz,
legfeljebb tárgy, idomítható,
ám tudást az át nem vesz?

Ha nem taníthat, aki az írásokat
nem csak olvasni, értelmezni is tudja
és elnézni százéves vívmányokat
törölnek s megérti mása sincs, csak múltja.

Köszönöm a késlekedéses hallgatást,
most a kártékony, kapkodó buzgalmat,
józan belátás helyett részeg gondolkodást,
a helyreállíthatatlan nyugalmat!
0 Comments



Leave a Reply.

    Archívum

    January 2015
    December 2014
    November 2014
    October 2014
    September 2014
    August 2014
    July 2014
    June 2014
    May 2014
    April 2014
    March 2014
    February 2014
    January 2014

    Kategóriák

    All
    Fáradtság
    Humor
    Reggel

    RSS Feed

Powered by Create your own unique website with customizable templates.