Nem mindegy

Kellene valami vicceset írni.
Talán, hogy jól élünk mondjuk.
Vicceset, amin jót lehet nevetni,
nem röhejest, min fintorgunk.

Különben a vicces
nem is ugyanazt jelenti,
pont, mint a röhejes.
Néha épp az ellentétit.

A különbség talán abban áll,
a vicces, humoros, szándékolt,
a röhejes meg olyan spontán,
de mit is várjunk e kormánytól.

Egy napra cserélnék velük,
ontanám ordas baromságaikat,
nedvesedjen nekik a szemük,
mikor szétzilálom boldogságukat.

A helyzet úgy áll azonban,
hiába fejlett a humorérzékem,
ha csökevényes másoknak
s nevetnek a légből kapott terveken.

A felvetett alapmegállapítást,
magukénak érzik teljesen,
nem tűrik az eltántorítást,
nem rágódnak a tényeken.

Teszik, amit tenniük parancsolt
népünknek bölcs, nagy vezére,
zokogni, ha zokogni óhajtott,
kacagni, ha száll nevetése.

A humor is maghatározott.
Beírták a szótárba, olvasható,
és persze kicsit cenzúrázott,
de ha azt mondják, bizony mulattató.

Aki együttműködési nyilatkozatát
olvasgatja csak egy nemzetnek
s feledi ugyanazon népnek irodalmát,
erkölccsel nem fertőződik meg.

Annak jó az irányított dagonya,
hempergőz az előregyártott sárban
mindegy, hogy van-e esze és humora,
nem járnak azok együtt soha párban.