Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

Nem mindegy

12/7/2014

0 Comments

 
Kellene valami vicceset írni.
Talán, hogy jól élünk mondjuk.
Vicceset, amin jót lehet nevetni,
nem röhejest, min fintorgunk.

Különben a vicces
nem is ugyanazt jelenti,
pont, mint a röhejes.
Néha épp az ellentétit.

A különbség talán abban áll,
a vicces, humoros, szándékolt,
a röhejes meg olyan spontán,
de mit is várjunk e kormánytól.

Egy napra cserélnék velük,
ontanám ordas baromságaikat,
nedvesedjen nekik a szemük,
mikor szétzilálom boldogságukat.

A helyzet úgy áll azonban,
hiába fejlett a humorérzékem,
ha csökevényes másoknak
s nevetnek a légből kapott terveken.

A felvetett alapmegállapítást,
magukénak érzik teljesen,
nem tűrik az eltántorítást,
nem rágódnak a tényeken.

Teszik, amit tenniük parancsolt
népünknek bölcs, nagy vezére,
zokogni, ha zokogni óhajtott,
kacagni, ha száll nevetése.

A humor is maghatározott.
Beírták a szótárba, olvasható,
és persze kicsit cenzúrázott,
de ha azt mondják, bizony mulattató.

Aki együttműködési nyilatkozatát
olvasgatja csak egy nemzetnek
s feledi ugyanazon népnek irodalmát,
erkölccsel nem fertőződik meg.

Annak jó az irányított dagonya,
hempergőz az előregyártott sárban
mindegy, hogy van-e esze és humora,
nem járnak azok együtt soha párban.




0 Comments



Leave a Reply.

    Archívum

    January 2015
    December 2014
    November 2014
    October 2014
    September 2014
    August 2014
    July 2014
    June 2014
    May 2014
    April 2014
    March 2014
    February 2014
    January 2014

    Kategóriák

    All
    Fáradtság
    Humor
    Reggel

    RSS Feed

Powered by Create your own unique website with customizable templates.