Nem kell már vers s nem kell rím

  Nem kell már vers s nem kell rím
a szelíd szót sem hiányolja senki
szívesen papírt sem koszol vele
hisz tudja, ebből nem fog enni.

Csak állnak a kötetek a polcon,
nyugtalanul kéz nem babrálja
a porosodó sort, rendet nem bont,
nem keresi mottóját, így nem is találja.

Kétségek nem gyötrik, arca kisimul,
gondolkodás terhét levetette,
elégedetten dől hanyatt a semmibe,
már bármit megtehet, amihez lenne kedve.

Életfelfogását kőbe vési az utókornak,
átoktól még véletlen se szabadulhasson,
örvénybe görnyedve merüljön alá,
a múlt apostola még uralkodhasson.

Ne legyen ellenpont, ne legyen kontraszt,
emberarcú az egységet fel ne bomlassza,
s aki varázsából kitörve más utat választ
fogcsikorgatva egy életre elátkozza.