Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

Majális

2/5/2014

0 Comments

 
… és akkor egy ember
beszélt a kétségeiről.
Talán félt,csak igyekezett,
ezt senki ne vegye észre.
De én megjegyeztem őt,
akár az elmúlt tíz esztendőt.

Hozzá tartozott a káosz
és a pátosz, ahogy a ránc,
ami lassan marta fájón
magát az arcba, Eurót
amit e helyt még nem látsz
és nem is fogsz, ha vársz.

Ha ma azt ünnepled,
amid már nincs, vagy épphogy
fülednek, sem szemednek
hinni nem mersz, feledned
nem kell sokat, csak olykor.
Nem jő el a vágyott jobb kor.

Pedig esélyét egykor kivívtuk,
csak közben értékesebb lett
egy hússal körbevett luk,
- lehet szőrös is, kinyaljuk -
igen, amire céloztam az egy segg
a szabadságnál úgy látszik szebb.

Egyenlő esélyek, normák
lázba nem hozzák a népet,
csak a gömbölyded formák
- “Adj virslivel egy kis tormát!” -
és eszik tovább a pépet
s dicső korokról regélnek.

Mint az az ember az elején,
aki látta mi van és mi lehetne,
de szólni nem mert, remegett, félt,
úgy veszítjük el mind a reményt,
pedig minden jobban is mehetne,
ha eszedre hallgatnál nem a beledre.

Tölts még egy pohárral és harapj nagyot!
Böfögj utána és feküdj a füvön végig!
Jövőre megteheted-e még, nem tudhatod,
de ahogy elnézem csak erre van hajlamod.
Hagyod feledtetni, akik a létedet védik,
kik szerint az európai nem rombol, épít.
0 Comments



Leave a Reply.

    Archívum

    January 2015
    December 2014
    November 2014
    October 2014
    September 2014
    August 2014
    July 2014
    June 2014
    May 2014
    April 2014
    March 2014
    February 2014
    January 2014

    Kategóriák

    All
    Fáradtság
    Humor
    Reggel

    RSS Feed

Powered by Create your own unique website with customizable templates.