Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

Kossuth tér

15/3/2014

0 Comments

 
Egyszerre dobban a szív
s lesz az ujjakból ököl,
zsebben halkan bicska nyíl
s a nyálad összegyűlt és köpöl.

Számolja össze, aki tudja,
aki közgazdasági zseni
hány gyerek lakott jól volna,
ha nem tüsténkednek útrendezni.

Mint egy falat kenyér,
mint egy korty víz
úgy kívánta e nép
az átépítést.

Most már sokkal jobb,
most már rendben van minden,
tán kenyér lesz, a cirkusz megvolt
nálunk más egyébre igény nincsen.

Az árnyas fasor pusztuljon
csak a szobor meredezzen
vagy üljön a Duna parton
a miértről és mibőlről ne kérdezzen.

E betonsír, hol egy nemzet süllyedt el
magányosan tátong, népek körül nem veszik,
csak az idiótákat tölti el büszkeséggel
mások szemét könnyek nem lepik.

Akár nevetséges is lehetne,
de a számlát átbogarászva
a kétség felmerülhetne
miért nem takarodnak a francba?!

Nincs nekem kedvem nevetni
legszívesebben elbujdokolnék
ennyire „olcsón” tudták megvenni
a népet, melyből én is származék.

0 Comments



Leave a Reply.

    Archívum

    January 2015
    December 2014
    November 2014
    October 2014
    September 2014
    August 2014
    July 2014
    June 2014
    May 2014
    April 2014
    March 2014
    February 2014
    January 2014

    Kategóriák

    All
    Fáradtság
    Humor
    Reggel

    RSS Feed

Powered by Create your own unique website with customizable templates.