Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

Kivételesen nem bosszankodom, mert sokan nem használták az eszüket

10/3/2014

0 Comments

 
Folytonos elégedetlenségem jegét
ma végre felolvadni láttam,
mint szikrázó égi tüneményt,
a kelő nappal versenyben állva,
amint a belváros felé szekerét
kényelmemnek irányítottam.

Végeláthatatlan sora
lidércseregként ijesztett
vissza és győzött meg: arra
s ne erre irányom tervezzem
s gyáva kukacként hallgattam
pedig szájával senki nem jelezett.

Elég volt a rémisztő látvány,
autók végeláthatatlan oszlopa
araszolva szagolgatva egymást,
előre egy tapodtat sem haladva
s máris tudtam a jó megoldást:
jussunk célba kerülőutat látogatva.

Nem hiszem, hogy e titok számomra
volt csak felfejtett, megoldott, törött
hiszen idegen ily korán városunkba
elvétve látogat s ha pihenni döntött
nem autóz belvárosba hajnalban,
ha kényelmére ilyen sokat költött.

Polgártársam volt mindahány tökfilkó,
kinek eszetlenségét imába foglaltam,
mert ha kivételesen e kemény diót
agymunkával összetörték volna,
s biz a mellékúton belőlük születő dugó
a kacagó torkomat ugyancsak eldugaszolja.

Talán egyszer azt is megérem
bár az esély erre oly parányi,
közkárt, hogy ne tégyen
elfelejt máskor is gondolkodni
ez esztelen hústenyészet.
Akkor igazán fogok mulatni.  
0 Comments



Leave a Reply.

    Archívum

    January 2015
    December 2014
    November 2014
    October 2014
    September 2014
    August 2014
    July 2014
    June 2014
    May 2014
    April 2014
    March 2014
    February 2014
    January 2014

    Kategóriák

    All
    Fáradtság
    Humor
    Reggel

    RSS Feed

Powered by Create your own unique website with customizable templates.