Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

Kedves tollam

18/3/2014

0 Comments

 
Forgatom a tollam,
söndörgetem, pödröm
ujjaim közt lassan,
közben gyönyörködöm.

Pedig ütött-kopott pára
ezüstszínét kezem letörölte,
a rút szürke maradt mára
és a kézhez ferdült hegye.

A kupakja kotyog,
csillog az akasztója,
ha megfeszítem, forog,
mint egy ósdi körhinta.

De a nyom, a barázda,
amit a papíron  szántott,
tökéletes mása
amit agyam gyártott.

Nélkülöz minden eleganciát,
mint írásaim nagyobb része
testem sejt gondolkodót, s nem esztétát,
ki inkább igazat ír, mint szépet.

Ehhez remek szerszám e filléres toll,
ami árát hazudtolva szolgál régen,
nincs előtte titok, nincsen fehér folt,
rögzít hűen múltat, alapoz jövőt merészen.

Miután elvégezte a kirótt munkát,
tinta-verejtékes „homlokát” megtörli,
az asztalon megkeresi hálókupakját,
s, ha kipihente magát, ujjaimmal közli.
0 Comments



Leave a Reply.

    Archívum

    January 2015
    December 2014
    November 2014
    October 2014
    September 2014
    August 2014
    July 2014
    June 2014
    May 2014
    April 2014
    March 2014
    February 2014
    January 2014

    Kategóriák

    All
    Fáradtság
    Humor
    Reggel

    RSS Feed

Powered by Create your own unique website with customizable templates.