Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

Az újév munkában

2/1/2014

0 Comments

 
Hol volt, hol nem volt
egy kedves aggastyán,
aki hátrahagyva mindent
mi rossz és azt is mi jó volt
átlépve saját árnyékát
átengedte az ifjúnak a terepet.

Ébredező öntudattal kezdett
már első percben feladatához
ám folyton akadályba botlott.
Összeszedte a maradék étket,
a szerpentint, konfettit kukához
fejét csóválva egyre csak hordott.

Kipucolta, amit az elgyengült
óév-bátyó keze már nem bírt,
ezért hordalékát letette,
s arcán felfedezhetett némi derűt,
aki a múlt maradéka felett sírt,
az új évet hamarosan nevette.

Újszülött szemét egyre tágabbra,
kacagósra tárja,
messzire tekint vele,
igyekszik nem gátja lenni a vágyaknak,
teljesíteni, mi sokak álma,
hisz ez az ő esztendeje.

Ez azonban nem megy nélkülünk...

Itt nincs vége, de fuss el véle
hirdesd szerte a vidéken,
újraindult időszámítással
és rendíthetetlen akarással
lesz ez évnek eredménye
és ez nem csak hit kérdése!
0 Comments



Leave a Reply.

    Archívum

    January 2015
    December 2014
    November 2014
    October 2014
    September 2014
    August 2014
    July 2014
    June 2014
    May 2014
    April 2014
    March 2014
    February 2014
    January 2014

    Kategóriák

    All
    Fáradtság
    Humor
    Reggel

    RSS Feed

Powered by Create your own unique website with customizable templates.