Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

Alkotás szabotázs

4/7/2014

0 Comments

 
Ha kezem alól reppen a mű
a fáradtság sem vesz erőt
rajtam
ám, ha értelmetlen elcsepült
vacakot kell épp kinyögnöm,
baj van.

Akkor megállok és pásztázom
utasításadóm lapockáját.
Gondolatban kimetszem,
de fizetésért e játékot
nyögve folytatom. A kutyafáját!
Megfogadtam nem teszem.

Aztán jön a következő misszió,
amit szeretek hanyagolom,
de amit gyűlölök azt is.
Igyekszem ne legyen oly nyilvánvaló,
tőle mennyire undorodom,
de észreveszik mégis.

Akkor aztán magyarázkodhatok,
bár meg érveim nem értik,
-nem lehet tökéletes mindenki-
ezt látva magamon uralkodhatok
indokaim vérig sértik
ki utasítását nekem címzi.

Fogcsikorgatva alkuszom meg
nap, mint nap, évről évre,
„...amíg meg nem halok...”
míg minden értékes tönkre nem megy
apróra nem törik bennem.
Aztán ragaszthatok.
0 Comments



Leave a Reply.

    Archívum

    January 2015
    December 2014
    November 2014
    October 2014
    September 2014
    August 2014
    July 2014
    June 2014
    May 2014
    April 2014
    March 2014
    February 2014
    January 2014

    Kategóriák

    All
    Fáradtság
    Humor
    Reggel

    RSS Feed

Powered by Create your own unique website with customizable templates.