Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

Rettenet

27/11/2013

0 Comments

 
Már az utolsó csíkokat húzta
betűkből gyúrva ujjam a lapra,
mikor megmozdult az ágy mellettem
s szívem alig tartottam keblemben.

Félve odasandítottam fél szemem
behunytam, teljes szélességében
a borzalom szele ne söpörjön végig,
ahonnan a rettenetet idegsejtjeim vélik.

Még egyet bakkant az öreg kanapé,
reccsent s pár centit eltáncolt arrébb,
és én csak ültem, mint a nyársba húzott,
megalvadt a vérem s most nem túlzok.

Latolgattam túlélésem várható esélyét,
magamra képzeltem pajzsként anyám méhét,
lélegzetem mégis beszorult alaposan,
nyelőgörcsöm, hogyan oldjam, azt sem tudtam.

A félelmetes árny kilépett a félhomályba,
megpillanthattam, ki is rettegésem tárgya.
Kinyújtózott, majd megrázta magát,
ha megfogom, én agyonütöm ezt a kutyát!
























0 Comments



Leave a Reply.

    RSS Feed

    View my profile on LinkedIn

    Archives

    December 2013
    November 2013
    October 2013
    September 2013
    August 2013
    July 2013
    June 2013
    May 2013
    April 2013
    March 2013
    February 2013
    January 2013

Powered by Create your own unique website with customizable templates.