Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

Pofátlanság

14/4/2013

0 Comments

 
A pofátlanság – lánykori nevén szemtelenség
a legteljesebb tulajdonság, amivel életutamon
ezidáig találkoztam.
Hogy nő, vagy férfi, az elkövető nincs különbség
és az sem számít, hogy idősként-e, vagy fiatalon
alanyai próbálkoznak.

A hely, az idő befolyással nem bír
igazából kiváltó oka sem tiszta,
csak úgy jön,
lassan iszapként, vagy mint a gejzír
lövell a magasba lelkének mocska
s ismerősként köszön.

A megismétlődés hiánya kizárva,
ez egy hosszú folyamat szerves része,
meglepődni nem ér,
mióta az ég kék, nem macska a zsákban,
nem fog rajta sem kritika, sem enyészet
életünkből enni kér.

S mit tesz Isten jól is lakik az átkozott
szép lassan a gazdaállatot emészti,
majd böffent,
s ha egyiket kivégezte, ahol emezt, ott
talál másikat, kin a kését fenheti
és jó mélyre döfhet.

Bent persze kicsorbul a penge,
elhajlik, kihúzni bonyolult
lehetetlen néha,
de aki gyakorolja nehezére
nem esik elnézni, hogy borul
áldozata a padlóra.
0 Comments



Leave a Reply.

    RSS Feed

    View my profile on LinkedIn

    Archives

    December 2013
    November 2013
    October 2013
    September 2013
    August 2013
    July 2013
    June 2013
    May 2013
    April 2013
    March 2013
    February 2013
    January 2013

Powered by Create your own unique website with customizable templates.