Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

NOSZF 2013

7/11/2013

0 Comments

 
Nem tudom törölni az emlékezetem.
Ha naptárra nézek felelevenednek,
ifjonti hév színezi pirosra arcom,
mint kisdobosként, úttörőként akkor.

Igaz, akkor az a szégyen pírja volt,
ellenőrzőm őrzi a beírást, az okot:
„A NOSZF ünnepségén gyermekük bohóckodott.”
de apámtól ez intőért nem kaptam pofont.

Az unalmas, sablonos, ismétlődő klisék
nem untattak, inkább életemet ették,
mert kik játszották, maguk sem hitték el,
s azonosulni nem tudtak saját szerepükkel.

Hogyan hihettem volna én az előadás komolyságában,
ki a bábszínházban is folyton a zsinórt vizslattam
de gyerek voltam, a világra fogékony
s dőlt belőlem a hülyeség, a folyékony.

Mára elpárolgott a gyermek akaratlan daca
kitöltötte helyét a kíméletes nosztalgia
ma akaratlanul is ünnepet ülök, állok
dúdolgatok: „ Fel vörösök, proletárok...!”

Magamban gügye versikéket rekedtre szavaltam,
reggel hétkor vártam jelentkezzen Moszkva,
Lenin mauzóleuma, a díszszemle, Brezsnyev keze,
amint a sír tetején topogva a jövőnek integet.

Mert akik ott a múltat szívükben őrizve felvonultak
tették lehetővé később – igaz szintén pártutasításra,
annyit változzon a rendszer egyszer, eljuthassunk ide
és minden következmény nélkül megszülethessen e versike.
0 Comments



Leave a Reply.

    RSS Feed

    View my profile on LinkedIn

    Archives

    December 2013
    November 2013
    October 2013
    September 2013
    August 2013
    July 2013
    June 2013
    May 2013
    April 2013
    March 2013
    February 2013
    January 2013

Powered by Create your own unique website with customizable templates.