Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

Nem tudok szabadulni

1/2/2013

0 Comments

 
Szükségszerűen kell az életben,
hogy kövessék egymás bizonyos
dolgok melyek törvényszerűek.
Utóbb az okozat előbb az ok.

Ha rosszul szerelek össze egy autót
csodálkozni nem ér, ha nem indul
de ha az ételbe helyes arányba sót
és más fűszert főzök, attól a nyál csordul.

Ennél kissé komplikáltabb törvényeken
matematikai összefüggéseken alapszik
bár ezt még az sem tudja, akinek mestersége
a zene, muzsika, a dallam, amit épp játszik.

Pontosabban tudja, csak megérteni terhes
visszaadni szabályosan kínos tevékenység
néhány egészen érthetetlen kivételtől eltekintve,
aki érzi a melódiát és beleadja szívét, lelkét.

Hogy miért, miért nem ebből a fajtából
túl kevés tolong a színpadon, nézőtéren
csak néhány pionír, aki belerombol
a szakmába, az iparba mit többen ennek néznek.

A művészet szitokszó, vagy varázsige
kezdeni vele nem tudnak semmit
rágondolni is félnek, kimondani rettegik
ami értő közönség, s zenész igénye.

Mögé elbújni igyekeznek, de nem férnek
ekkora arccal nem is csodálkozom rajta
úgy tesznek, mint akik valóban zenélnek
de nem a dallamot, az eszüket játsszák halkan.

Ez a szerencsésebb helyzet, mert fület
s használt szívet igénybe kevésbé
veszi, alig-alig emészti a türelmet.
Hiába, legfontosabb az egészség.


Amikor megfeledkeznek helyükről, szerepükről
izomból belecsapnak a húrokba
tudomást sem vesznek közönségükről,
akik nyúlként vergődnek a hurokban.

Hallgatni iszonyú, kimenni nekik kellemetlen
sok választást nem hagynak a publikumnak
ezért a protokollhoz igazodva kéretlen kedvetlen
de marad a publikum,hozzáértőt mímelve hallgatnak

Majd az előadás végén jön a kötelező taps
a megrendelt virág, szűzlányok karjában.
Mit gondol a trehány zenész; mindenki satt
elégedett, boldog és ő a javát nyújtotta.

Boldog önámítás közepette legurít egy konyakot
rágógumiját a kottára ragasztja, földre veti
a művészbejárón át megelőzi a publikumot
s tíz perc múlva az előadást már elfelejti.  
0 Comments



Leave a Reply.

    RSS Feed

    View my profile on LinkedIn

    Archives

    December 2013
    November 2013
    October 2013
    September 2013
    August 2013
    July 2013
    June 2013
    May 2013
    April 2013
    March 2013
    February 2013
    January 2013

Powered by Create your own unique website with customizable templates.