Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

Március 19

19/3/2013

0 Comments

 
Megbocsájthatom-e a márciusi éjszakát,
mit követett vérvörös-barna hajnal,
mikor bevonuló hadsereg porát
megkötni nem bírta már az aszfalt?

Mondhatom-e én: „Felejtsük el mi történt!”
ki gondolatban sem voltam ott jelen,
felmenőim egyetlen csontjának velejét
sem töltöttem meg kellemes bizsergéssel?

Vehetem-e semmibe az ősök rettegését,
vagy tépjem ki tudatom elmosódott lapját,
vessem tűzre remegő ajkak néma hebegését
melyek az elképzelhetetlent dadogják?

Törjek pálcát én a megszállók felett,
- milyen érdekes, elnevezésük maradt,  
másoktól megvonták a felszabadító nevet -
avagy egy túlélő túlélőjének ez nyelhetetlen falat?

Keressem ki volt nagyobb disznó, aki behívta
és beengedte őket, vagy a előjoggal bíró kérő
kivel Mária és országa az első éjszakát elhálta
pedig látta, hogy járt velük Európa a büszke nő?

Tiltja valami az emlékezést, elmélkedést,
iszonyodhatok, tarthatok-e kísértetétől,
félhetem a jól szervezett feledtetést,
a szándékolt torzítást népem történelméről?

Hetven éve lesz jövőre és már szobrai meredeznek
az alkalmatlan „nemzeti hősnek” kiben bizalom rendült
az árja barát pont ezért küldte e fura vendégséget
amely csámcsogva falta a húst, szürcsölte a vért. Sokba került.

Álljunk meg és nézzünk körül, majd meneküljünk!
Másként történne ma? A szomszéd, barát javainkért,
lakásunkért, vagy csak merő bosszúból megszűntünk
kívánná, de csak asszisztenciával, mert egyedül fél.

És mindig lesz, aki nyomós októl vezérelve segítene
végső megoldást sürgetve, mert ilyenkor nem drága,
nem fontosabb semmi, mint a saját gyógyíthatatlan lelke.
Elképesztő, de ez a nagy harci helyzet ma Fonákországban.
0 Comments



Leave a Reply.

    RSS Feed

    View my profile on LinkedIn

    Archives

    December 2013
    November 2013
    October 2013
    September 2013
    August 2013
    July 2013
    June 2013
    May 2013
    April 2013
    March 2013
    February 2013
    January 2013

Powered by Create your own unique website with customizable templates.