Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

Mókuskerék

23/3/2013

0 Comments

 
A szombat mindig ilyen,
nem tartogat meglepetéseket
romokat takarítani lehet,
néha pihenni, lazítani esetleg.

Életforma már a rá nem érés
roppant csúnya kifejezéssel élve,
állandósult már az ügyködés
s nem különbözik már a hétvége.

Ha ilyenkor rendet nem vágunk
a mindennapokban képzett akadály
miatt hétfőtől péntekig botladozunk,
mint kollégiumban nyomorgó diák.

Biztosan régen voltam gyerek
kopik a memóriám, szépít az idő
én akkor is másra sem emlékezek,
csak, hogy vár egy boldog jövő.

Amiben ha teszek bizony leszek
és nem körülmények forgatnak,
a miértről, hogyanról én tehetek
s nem valami alkalmatlan kutyaütő.

Fonákország hazája a rátermett
dilettánsoknak, kik lusták nagyon
a lakosság szerencséjére
így lassabban vernek agyon.

Később ugrik kútba ki elviselni nem bírja,
hogy valami született hülye idejét
rabolja, eszement munkára gardírozza
s teszi pokollá egyetlen életét.

Csak magunknak köszönhetjük idáig jutottunk
az eszköz ott volt a kezünkben seperni a szemetet,
de fura abba belegondolni, pokolra azért jutunk,
mert a saját érdekeinknél jobban szerettük a rendet.
0 Comments



Leave a Reply.

    RSS Feed

    View my profile on LinkedIn

    Archives

    December 2013
    November 2013
    October 2013
    September 2013
    August 2013
    July 2013
    June 2013
    May 2013
    April 2013
    March 2013
    February 2013
    January 2013

Powered by Create your own unique website with customizable templates.